Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban
po állnak, mint a kézigránát a jelenkor üres lövedékeihez, a kováspuska a Mannlicherpuskához. Jórészben persze elvesztette azt a romantikus színezetét, mely a múltban kisérője volt. De épp úgy mint a lovagkor harczmodorát, a személyes bátorságot és testi ügyességet, a modern hadtudományban az értelem ereje és a tanultság nagyobb foka pótolja s az eredményt kivivja, a bálnavadászatban is ma már nem a vakmerőség és az izom hatalma dönt, hanem az emberi leleményesség eszközei és czélszerü használatuk. Norvégiában előbbi időben, mikor még azt hitték, hogy a bálnák maguk előtt tökehal- és heringcsapatokat mintegy a fjordokhoz hajtanak, bizonyos oltalomban részesültek. Midőn azonban arra jöttek, hogy a bálnák e halakat töméntelen mennyiségben el is költik, ez oltalmat megvonták tőlük s csak az új vadászati mód terjedésével és számuk apadásával intézkedett a törvényhozás olyan formán, hogy a bálnavadászat tilalmi idejét pontosan megszabta s a vadászatot juniustól októberig engedte csak meg. Déli Norvégiából, mint Christiansundból, Stavangerből, ugy az északi tájakról, Tromsőből és Hammerfestből bálna- és fókavadászatra induló expedicziók már tavasszal útra kelnek a Spitzbergákra, a Fehértengerre és a Jeges-tenger sarki részeire, hogy májusban czélnál lehessenek; SVEND FOYN gőzösei ellenben nem térnek ily messzire a parttól, hanem juniusban kezdik meg czirkálásukat Finnmarken fjordjaiban s a Jeges-tenger közelebb eső részein. Mikor a vadászhajó bálnás vizekre ér, az árboczkosár őrszeme teljes figyelmét a tenger szintájára szegzi; neki ismernie kell mindazokat a jeleket, jelenségeket, mik a bálna közellétét elárulják. Tudnia kell, hogy a vízszinén hózivatarként kavargó sirályfelhő uszó hering- vagy más halrajt jelent, tudnia kell, hogy a barna delfin — Phocaena commu-