Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

3'9 kis szigetek, halásztanyák közt; még a Nordkap közelében levő Gjesvaer is — mint legészakibb távíró állomás — belekerült ebbe a fontos hálózatba. A postahajó hetenként egyszer érinti Vardő-1, a mi az itteni viszonyok közt nagy haladás, mikor tudjuk, hogy ioo év előtt az itt lakó emberek évenként csak egyszer kaptak postát. Ebből az időből beszélik — Vardő elhagyatottságát jellemzően — azt az adomának illő dolgot, Vardőhuus egy bizonyos önmegtagadást gyakorló parancsnokáról, a ki a postával érkezett levelekből, hírekből, tudósításokból naponként csak néhány sort olvasott el, hogy így legalább a jövő évi posta érkezéséig mégis minden napra maradjon valami érdekes olvasmánya, újdonsága. Megtekintvén a deszkajárós Vardő főbb utczáit, néhány boltjában bevásárlásokat végeztünk, azután a halszárogatók közt néztünk szét, majd a hajó gőzkürtjelére ismét visszatértünk a fedélzetre. Innét jól átláttunk a Reno és Hornő madárhegyekre. Ronő előtt egy kis kerek halomsziget hófehéren rikított ki a tengerből vastag madárszennyel teljességgel elborítva; Hornő közepén barlang forma sötét üreg látszott, mely előtt temérdek fehér pontokként rajzottak a madárhegy lakói. Két órai kikötés után hagytuk el Vardőt s megkerülve a Vardőhuus erősségét, ettől keletre még a sziget egyik öblében 1883-ban épült bálnatelephez fordultunk be s itt is jó időt töltöttünk rakodással. A kis tanya felszerelése — beleértve a csontőrlő gyárt, zsírfőzőket és vadászgőzösöket — 3 millió koronába került, de alig három heti lét után már oly szerencsével folytatták a vadászatot, hogy e költségek fedezve voltak. A zsírtól mocskított füstölgő kéménvű faépületek előtt két, nagy részben már leszalonnázott, óriási bálnatetem feküdt. Feleségem pár száz méternyi távolból a nagy