Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

?i6 fekvő kis Renö és Hornő szigetek Norvégia legkeletibb pontjai. Nemcsak kereskedelmileg, egyébb tekintetben is nevezetes ez a városka, különösen a mi szemünkben. Hiszen tudjuk, hogy itt tartózkodott a mult századvégén — 1768 és 69-ben — méltán híres hazánkfia Pater HELL MIKSA, a bécsi csillagvizsgáló intézet egykori igazgatója és társa SAJNOVICS JÁNOS, hogy VII. KERESZTÉLY dán király megbizásából a Venus csillag 1769. évi jun. 2-án történő napelőtt való elvonulását figyeljék meg s észleleteikből a nap parallaxisát számítsák ki. Ismeretes az a vád, melylyel később a csillagászok HELL ellen felléptek s gyanúsították, számításait légből vetteknek állították s tudósunk észleleteit koholtaknak tartották. A kérdés ma — köszönet HERMAN OTTÓ beható vizsgálatainak — úgy áll, hogy az igazság fénye HELL javára kezd derengeni. HERMAN OTTÓ ugyanis mélyebben kutatott a tiszta valóság leleplezése után, hogy legalább a régen porladozó tudós emlékét tisztázza és igazolja. Ez ügyben jött ő északi utján Vardőbe is s ma buvárlatainak eredményei előttünk vannak. Méltán érdekelhet tehát minket magyarokat Vardő, hol HELL, a csillagász működött, a hol SAjNOvics-ban felébred a magyar-lapp rokonság gondolata,* mely mai nyelvészetünkben oly szerepet játszik s magát HuNFALvv-t, dr. HALÁSZ lGNÁcz-ot többször felcsábította a lappok közé, hogy a nyelvünk és a lapp nyelv rokonsági fokát minnél tüzetesebben megállapítsák és az összehasonlításra minnél több anyagot gyűjtsenek. Madártanilag is megvan Vardőnek nevezetessége, sőt történeti jelentősége. Renőn és Hornon — főleg utóbbin — madárhegy van; előbbit, mely alacsonyabb a nagy sirá* SAJNOVICS 1770-ben adta ki e tárgyú munkáját: «Demonstratio Idioma Ungarorum et lapponum idem esse» czimen.