Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

308 vállalkozott nemcsak a rendelkezések megtételére, hanem a kirándulás vezetésére is. Nekem azonban nem volt Ínyemre a dolog, mert mindenekelőtt még egy vadászati kirándulást akartam tenni Vadső környékén, azután meg Vardő-1 is szerettem volna látni s még egyszer Syltefjord madárhegyét. Vissza maradtunk tehát, s velünk az egyik amerikai és neje is, a ki gyengélkedett. A hajó parancsnokságát az első kormányos vette át, a társaság pedig '/24-kor csakugyan elhagyott. Mi is készültünk. Előszedtem a puskát, felöltöttük a vadászruhát s két finn hajós ladikján átkeltünk Vadső szigetére, melyet a várostól csak egy keskeny tengerszoros választ el. Jelenleg csak néhány halzsirfőző és guano-gyár van a szigetparton, de régebben maga Vadső városa is itt volt, úgy még néhány év előtt SVEND FOYN, a hires bálnavadász, telepe és bálna zsírfőzői, csontörlőgyárai. A városka faházait a mai területre szállították, SVEND FOYN pedig egész: pereputtyostól elvándorolt Mehavn-ba. a Nordkyn közelébe. A sziget kopár, mint az egész táj, csak itt-ott gyepes és hangával borított, inkább lapos mint hegyes, legfölebb délkeleti oldalán meredek partű, sziklás, rétegezett palakőzet fordulván a tenger felé. A nyugati szigetvégen szállottunk ki, nagy csapat ezüstös sirályra — Larus argentatus — bukkanva, melyek közül kettőt lelőttem. Lépteinket a legsziklásabb részek felé irányoztuk. A part csupa nagy palakődarab, táblázatos, törmelékes s vagy 50 m. magas; legkiemelkedőbb pontján világító házikó áll. Közel a tengerhez a sziklalapokon két kis szalonkaféle madár pihent, lövésre várt, úgy hogy az egyiket elejthettem. A tengerparti szalonka — Tringa maritima — volt. Odább több példánynyal találkoztunk még, rendszerint a part legalsóbb kőtábláin, melyeket közvetlen a tengervíz.