Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

5°7 A német és angol nyelv vegyülékével végre annyira megértettük magunkat, hogy kijelölték a házat, hol a keresett emberemre reá akadhatunk. Csinos, ragyogó tiszta épületbe léptünk, melynek ablakaiban, mint Vadső egyéb házaiban is és Norvégiában általánosan, a fehér függönyök mellett gyönyörű virágok díszlettek. A folyosóról benyitottunk a legelső szobába, mely rend és egyszerű izlés dolgában mintául szolgálhatott volna, de egyetlen emberi lélekkel sem találkoztunk ; a szomszéd szoba ajtaja is nyitva volt, de ott sem volt senki. Mit volt tennünk mint várni, köhécselni és beszélgetni, míg nagy nehezen végre valahára előkerült egy nyájas leányka, kinek jöttünk czélját angolul, németül, úgy a mennyire norvégül, eléadtuk. O azonban mindebből nem sokat látszott érteni s csak kézbeszédet is segítségül szólítva, igazodott el némileg szándékunk felől. Épp oly fáradságosan tudtuk kimagyarázni feleletét is. A hosszú ide-oda magyarázgatásból utoljára is az sült ki, hogy fényképész Vadsőben nincs, s atyja ért ugyan a mesterséghez, de csak mint műkedvelő gyakorolja azt. Kölcsönös mosolygások közt, az akadozó társalgás után megköszöntük a felvilágosítását s visszaladikáztunk a «

Sirius»-ra, egy pillantást vetve a kikötőben horgonyzó számos orosz hajó fedélzetén folyó életre is. Az ebédre — rajtunk kivül — már csak a német és amerikai család jelent meg; a többi utasok mind elhagytak. Az amerikaiak avval a tervvel állottak elő, hogy változatosság kedvéért, a visszautazás egy darabját cariolokon Nyborg-on át a Tana-folyamig és ezen dereglyékkel fel a Tanafjord végén fekvő Vaggeig tegyük meg s így átvágva a VarjagNjarga legkeskenyebb részén, a «

Sirius»-t, mely időközben rendes útján megkerüli a nagy félszigetet, ott várjuk be. A németek nyomban csatlakoztak az eszméhez s a kapitány 20*