Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XII. A szabad Jegestengeren és Finnmarken fjordjaiban

XII. A SZABAD JEGESTENGEREN ÉS FINNMARKEN FJORDJAIBAN. iHóö előtt Norvégia egész északi földségét «

Finnmarken »-nek vagyis «Lapponiá»-nak, a lappok földjének nevezték. Mostanában e nagy terület két közigazgatásilag külön álló «Amtra» van osztva, melyek egyike Tromsőamt, a másik pedig — a régi név után — ma is Finnmarken. Ez utóbbi azonban ismét nyugoti és keleti részre, járásra oszlik; Spirte Njarga félszigetét északtól délre átszelő vonal képezvén köztük határt. Svaerholt után tehát keleti Finnmarken-be hajóztunk. Nagy félszigetek — itt a lapp «Njarga» szóval jelölve — számtalan kisebb-nagyobb öböllel, fjorddal tagolva, nyúlnak mindenütt a tengerbe, vadregényes, tarajos oromzatok nélkül. Ellentétben Norvégia többi részeivel a hegység itt végtelen egyforma fensikká lapul, mely átlag 300 met. magas — legfölebb egy-két ponton küzködik fel 1000 met. magasságig — s mintegy szürke, zord kőpuszta, fatenyészet nélkül, pár csak tengődő havasi növénynyel, zuzmó takaróval, a tundrák képét jeleniti meg. A fensik oldalai meredeken, majdnem függélyesen omlanak, esnek bele a Jegestengerbe, alig képezve partot s mivel halomszigetek a tenger ostromlása ellen nem oltalmazzák, a víz bomlasztó ereje egész hatalmát érvényesítheti azokon.