Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

volnának, most azokkal egytől-egyig megbékülnék. Nem láttam senkit és semmit, csak azt a hosszúkásán kitolt félszigetet, mely a Poisanger- és Laxe-í]ord között terül el s végén a Svaerholtklubben-1 alkotja. Azonban még így légvonalban is vagy 25 kilométernyire voltunk onnét, türtőztettem hát vágyakozásomat. Bejártunk Honningsvaag kikötőjébe, Magerő sziget utolsó állomására, majd a 20 km. széles és 120 km. mélyen a száraz földbe nyúló Porsangerfjordba — Porsangernaest megkerülve —, mely a Laxe- és Tc7/?j-fjorddal együtt Finnmarken legnagyobb fjordjainak is legnagyobbika. Két oldalt a szárazföld mint nem igen magas, kopasz fensik kisér, melynek oldalán sok helyt kiugró falak sorakoznak egymás mögé. Repvaag után Kistrand-ig hajózunk le a fjord belsejébe, a mely pont Hammerfestnél is délebbre fekszik, a mit egy kis sovány, törpülten tengődő nyirliget bizonyít. A kikötőben horgonyzó számos orosz hajón javában folyik a sürgés-forgás; fedetlen fejű, hosszú hajú szőke orosz legények ülnek mindenfelé s keményen törik a halhasogatás munkáját. Ilyen tájt fogják ugyanis e vizeken az Osmerus arcticus — a legkisebb lazaczféle halacska — nyomában ide özönlő Gadus virens — tőkehal fajú halat, mely szárítva keresett tárgya az oroszoknak, habár értékre sokkal silányabb, mint a közönséges tőkehal, a mi Stockfisch-ünk — Gadus morhua. Jó ideig vesztegeltünk itt, csak ebéd után szedtük fel a vasmacskát. A hajó orra egyenesen Svaerholtnak állott. Elhaladtunk a fjord középrészen fekvő Store Tamső szigetnél, mely előtt egy másik kis sziget is felmerült. Ezek, főleg előbbi, igazi Aegge-Vaer-ek, nevezetes, pár méternyire emelkedő sziklás partu, gyeptetőjű madárszigetek. COLLETT RÓBERT, Norvégia elsőrangú ornithologusa, a Budapesten tartott Il-ik nemzetközi madártani congressus