Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

279 alkalmával érdekesen ismertette ezek madárvilágát, tőle hallottuk, hogy Tamsö lapját teljesen belepi az északi málna — Rubus chamremorus — s még egy asztal nagyságú tér sincs, a hol ez az áldás számba menő gyümölcs ne teremne; belőle némely nyáron az egyetlen szigetlakó 20—30 tonnával gyűjthet. O beszélte, hogy e mellett a sziget igazi gazdagságát az ott költő temérdek dunnalud, s más telepekben fészkelő madarak tojásai teszik ; felemlítette, hogy különösen a /0-, hering-, ezüstös- és tengeri sirály otthonos itt, meg a vqtaposó, a sgürkelud és a vöröstorka bukdár. De felemlítette a kis parti szalonkát — Tringa minuta — is, mely fajból ő 1872-ben költési időben több példányt lőtt, majd pár évvel utóbb ugyancsak a Porsangerfjordban fészkeit is megtalálta. Ezelőtt csak MIDDENDORFF nyomán ismertük e madárka költését, a ki a Taimyr félszigeten észlelte; most is csak annyit tudunk róla, hogy főleg Ázsia legészakibb vidékein otthonos s Európában csak a Petschora torkolatánál fészkel, mint SEEBOHM és HARRIE BROWN feljegyezte. A Porsangerfjord tehát tartózkodási körének eddig ismert legnyugotibb pontja. A sziget északi partján gyöngysorokként sorakozva sirály mellek fehérlettek s a hely messziről egy nagy hófolthoz hasonlított; dunnaludak úszkáltak a közelben; a szigettető szőnyegszerű üde zöld pázsitjából pedig elszórtan, fészküket őrző nagyobb sirályok alakjai tűntek ki, mint egy nagy zöld alapra festett fehér pontok. Messzebb, a tenger két pontján, még hatalmasabb kép tárult elénk. Ezernyi háromujju sirály, mint a hókavargás rajzott a víz fölött, felriadt-leszállt. Minnél jobban felértünk a fjord torkolathoz, annál inkább éreztük a széltől meglódított Jegestenger lomha, nagy hullámu mozgását. A felhők teljesen eltakarodtak az égről s az