Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

272 magzatnevelés munkájában. S ha tovább megyünk az is felötlik, hogy sok társaságban élő faj, mint a vadkacsák, foglyok, a költés idején nem tartanak csapatban; hogy mások, mint az Ibisek, sirályok stb., nemcsak költés előtt és után, hanem az alatt is társaságban maradnak. Sok társaságban fészkelő madár, csupán fajtársaival alkot fészektelepet, minta parti fecske — Cotile riparia — ; sok meg rokonfajúakkal is képez kevert fészektelepeket, mint a gémek, vagy rokonneműekkel mint ugyancsak a gémek ibisekkei, sirályok halásgkákkal, alkák lumákkal stb. Előfordul azonban az is, hogy egymással éppen nem rokonfajú szárnyasak is közös fészektanyát foglalnak el, pl. a vetési varjú karakatnával. A telepekben szaporítok fészkeiket vagy tojásaikat hol közel egymáshoz, egymás hátára rakják, így a sirályok, halásznák, alkák ; vagy nagyobb távolba, mint a feketenyakú vöcsök — Podiceps nigricollis—, szürke lúd — Anser cinereus, — sgárcsa — Fulica atra —; vagy végre van példa arra is, hogy egy nagy közös fészket építenek, melyben külön-külön mindegyik párnak van otthona, mint a délafrikai szövő-madár — Ploceus socius —. Ha még arra is szemet vetünk, hogy mily különböző helyeket választanak egyes madárfajok a fészkelésre, s mily különböző anyagokból, hányféleképpen alkotják azt, vagy ha ismerjük az elpárosodás módjait, — monogamia, polygamia —, s végre a fiókákra is gondolunk, melyek hol vakon esetlenül, meztelenül bújnak ki a tojásból s fészküket anyányi korukig el nem hagyják, hol sűrű pehelylyel födve lépnek napvilágra s rögtön saját lábukra állhatnak, élelmüket megszerezhetik: akkor a változatos meglepő jelenségek egy egész hosszú sorát kapjuk ki, melyek vizsgálatunkat még úgyis kiszólíthatják, hogy egy és ugyanazon faj fészkelési szokásait és életét ne csak egy adott övben,