Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XI. Svaerholtklubben

273 hanem két vagy több természeti viszonyaikra és jellegre merőben ellentétes vidékeken is nyomon kövessük. Ekkor nyílik csak meg a megoldandó kérdések egész tábora és a sok miértí melyek a kutatókat szinte kiapadhatatlanul foglalkoztatják és foglalkoztatni fogják a jövőben is. Azóta — kora gyermekségemtől fogva —, hogy minden figyelmemet a madárvilágnak szentelem, szárnyasaink életének nem egy érdekes, gyönyörű mozzanatában részesültem és láttam nem egy olyan nagyszabású, emlékezetes madárképet, mely például tóságaink és lápjaink nagyszerű gém- és sirálytelepeinél megnyilatkozik. Azonban az a nyughatatlanság, mely az embert akkor mindig elfogja, mikor tudja, hogv a még sokkalta nagyszerűbbet, a legnagyszerűbbet, nem láthatta, folyton ösztökélt, nógatott s végre felragadt a nagy madárhegyek tájára. Igen sajátságos és még a közönyös utazó figyelmét is felkelti az a tapasztalás, hogy minnél jobban távolodik az egyenlítőhöz közelebb eső tájakról a sarkok felé, fajra annál kevesebb féle, de számra annál több madarat észlelhet. Áll ez más állatrendekre is, sőt bizonyos tekintetben — már tudniillik a menyire az éghajlati viszonyok engedik — a növényekre is. S ha úgy rendezzük be utunkat, hogy a tengerpart vidékén haladunk, azt is észlelhetjük, hogy csupa társaságban élő, csupa nagy számban együtt költő madárfajokra akadunk, legtömegesebben azon földrajzi szélességi fokok alatt, a melyek az ember megtelepedésének határait képezik. A tenger sziklaszigetei, partjának meredek kőzettömegei számos helyen emberemlékezet óta millió madár otthonául szolgálnak Eltekintve más országoktól Norvégia nyugoti és északi partjain, halomszigetein jelentkezik ily nagy arányú madárChernel: Utazás Norvégia végvidékére. 18