Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

20 5 zasan dolgoztak, felhúzták a vasmacskát, a lépcsőt, megerősítettek mindent s mire harmadszor bődült a jel, készen voltunk az indulásra. 6 órakor elkezdtek dolgozni a hajócsavarok, megfordították a nagy hajótestet s nemsokára teljes gőzzel hasítottuk a Jeges tengert, hogy felhatoljunk még északabbra. Hammerfest mögöttünk maradt; de míg csak kivehető volt a parton állók csoportja, integető kendőik utánunk küldték bucsujukat, a mire a fedélzetre jött sok uj utazó, hiven visszafelelgetett a hajó farából. Az idő megromlott, sötétszürke felhők borultak az égre, nehéz köd ülepedett a hegytetőkre, nemsokára eleredt az eső is és hideg szél süvített felénk a Jeges tengerről. A hőmérő higanyoszlopa -+- 6° R-re sülyedt. A novemberi időjárásnak daczára, melegen takaródzva, esőköpönyegekbe bújva a fedélzeten maradtunk. Bjömő és Rolfső szigetek nem igen tartoztatták föl a szélrohamokat, derekasan himbálódzott a hajó, mignem a jobban védett Havösund vizére nem jutottunk. Itt költöttük el a vacsorát. A vidék sivársága teljesebb és teljesebb lesz, nagy ritkán egy maroknyi zöld gyep, a mi életre emlékeztet még, különben csak búsító szürkeségben csupa fátalan szirtek, hegyfalak, fensíkok rajzolódnak ki a ködfátyolból. A halomszigetek hiánya feltűnő ; a szigetek itt nagyok, egymástól messzebb fekvők, mi által a szigetközök, a sundok, elvesztik szoros jellegüket. Rolfsöhavn és Havő kis telepeket érintjük. A füstszerüen leverődő, gomolygó ködből nagyszerű hegyalakzatok és sziklaképződések — köztük a czukorsüveg-alaku, találóan nevezett «Sukkertop» kopár csúcsa — bukkannak elő. A Maassundon át a kis 13 • km. kiterjedésű Maaső sziget hasonnevű telepén állomást tartunk.* Egy kis templom, egy vagy két nagyobb fehér-szürke emeletes ház körül fekvő