Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
X. A legészakibb Európában
2Ó0 felső karimája ugyanis itt már máj. 13-án éjfélkor a szemhatár fölött marad, máj. 14-én a központja is megjelenik, máj. 16-ától jul. 27-ig pedig egész korongja, míg jul. 28-án csak a központ, azután jul. 29-én utolján ismét a felső pereme fénylik. Tehát a nap harmadfél hónapig süt a hammerfestieknek éjjel-nappal. A vidék teljes kietlenségében egy pár gazdagabb kereskedő «villája» és a hegyeken kapaszkodó távirósodronyvezeték oszlopai tűnnek jobban szembe, egy kis gyep talán vagy a törpe nyir és fűz indaszerü, sovány ágacskái, máskülönben virágtalan, komor, szürke táj ez, reá nehezedik a lélekre s nem bir mást csak bús hangulatot ébreszteni. A holt tenger környéke lehet csak ilyen! Nem vágytam messzebbre, visszaballagtunk inkább a városba, habár ott a halzsírszag üldözött, no de legalább életet láttunk és embereket. A népélet pedig elég érdekes itt. Hammerfest lakosságát négyféle népfaj teszi ki, ú. m. a norvégek, finnek, lappok és az orosgok. Ezek közt a norvégek túlnyomó számára esik körülbelül 300 finn, egy-kétszáz lapp. A finnek a szomszéd nagyherczegségből származtak át, erős, szikár termetű, kissé széles, szögletes arczú, szőkehaju alakok. Ruházat tekintetében az itt lakókon semmi jellegzetesség nincsen, régi hazájuk szokásait azonban annál inkább tartják. Vallás dolgában legtöbben a néhai svéd Pastor Lästadius alapítottta felekezetet követik, mely tan Karesuandóból terjedt el, habár mostanság eredetisége jócskán megtorzult és változott. Az itt élő lappok majdnem kivétel nélkül «halásglappok» vagyis «Sjölapper», elcsenevészedett, rút kis alakok, telv piszokkal és szeszes italok iránt való hajlandósággal. Nemzeti öltönyükből csak a kaftánszerü lappkabátot és a sisákkal