Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

X. A legészakibb Európában

259 értékes, de épp oly büdös anyagot. A főzés, illetve a készítés egyszerű és kezdetleges módja, mely Norvégiában legelterjedettebb, abból áll, hogy a fris tőkehalmájakat nagy edényekbe dobják, erjesztik s a kiválott olajszerű zsirt lemerik. A fejlettebb módszer, úgy a mint az itteni zsírfőzőkben is szokásos, következő: a gyárnak fűzőhelyiségében a fris májakat erős tűz fölött kazánokban főzik ki, a tisztítóhelyiségben pedig a megfőzött májakból a tiszta halzsírt leszűrik. A temérdek halraktár és ezek a halzsírfőzőtelepek elképzelhetőleg közlik hatásukat a külléggel, még pedig annyira, hogy irtóztató bűzük az egész környék minden zugát betölti, beveszi magát a ruházatba, mindenbe anélkül, hogy előle menekvés volna lehetséges. Én úgy éreztem magamat egész itt időzésünk alatt, mintha egy nagy halzsirhordóba zártak volna. A bűztől menekülendők, a város mögött fekvő tó felé sétáltunk. A dombosodó út mellett sajátszerű kunyhók kapták meg legelőször is figyelmünket. A város legszegényebb sorsú finn és lappvérű rétege tanyázik ezekben, melyek közelebb állanak a vakandtúráshoz, mint emberi hajlékhoz. Hasonlítanak némileg a Tromsdcilban látott lapp «gammá-khoz», de mégis már határozottan megromlott ősiséggel és a czivilizáczió félreismerhetlen bélyegével. Mert míg azok csak földből, faágakból, kövekből felhantolt, kivájt földturások voltak, ezeken már ajtót, kéményt, sőt üvegezett ablakocskát is találtam, de még némelyik ablakban függönyféle rongyot és élővirágokat is. Alig hagyjuk el a szegénység tanyáit, megfényesedik előttünk ama tó tükre, melynek vize Hammerfest vízvezetékét látja el. Mögötte emelkedik a 37c m. magas «Tyven», csúcsán kőpyramissal, honnét nagyszerű kilátás nyilik a közelfekvő szigetekre, gletscherekre és a Jegestengerre. A kinek ideje futja és az éjféli nap ragyogásában akar gyönyörködni, hát innét láthatja legpompásabban; a napnak 17*