Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
X. A legészakibb Európában
258 most is javarészt épülőfélben vannak az elhamvadt utczák s mindenütt munka nyomai láthatók, melynek folyását csakis a vasárnapi pihenő szakasztotta meg. S ha összehasonlítást teszek a mi vasárnapunk és a norvégek vasárnapja közt hát egy óriási különbséget látok. Ott igazán tartják a vasárnapot akár Angolországban, bensőleg és meggyőződésből, nálunk pedig tartatják. Lassanként ismét teljesre fog épülni Hammerfest, s hogy még nem épült fel, annak oka egyedül csak az, mert itt a világ vége felé az építkezés sok nehézségbe, küzdelembe kerül, különösen ha elképzeljük, hogy az épületanyag főrészorosz nyirfahéj bö- ben Throndhjem környékéről kerül ide, a mi a hajón közel 1000 kilometer utat jelent. Elmentünk ezután a város északi részébe, megnézegetve a partmenti főutcza kereskedéseinek kirakatait, hol különösen sok prémáru, norvég és orosz háziiparkészítmények, lapp ruházatok és eszközök uralkodnak. A prémek közt leginkább jegesmedve, róka és tarándszarvas bőrök tűntek fel, az oroszországi háziipar készítményekből pedig a «buraki» (24-ik kép' egy nyirfahéjból készült, színes alapon virágokkal, levelekkel vagy madarakkal tarkán befestett, hengeralakú skatulya, azonkívül a hasonlóan festett hársfa és rezgőnyárfa tálak Archangel vidékéről. A város végén temérdek faállványon «hj elder» szárad a farkig kétfelé hasított tőkehal ezerje, mintha csak számtalan kimosott harisnyapár csüngne ott száradásra. A tengerparti épületek majdnem csupa raktárházakból állanak, afféle czölöpökön nyugvó, lábas épületekből, melyek négy-öt emeletre osztva alulról-tetőig szárított hallal vannak megtömve. Ezekhez járul néhány halzsirfőző, hol bizonyos gonddal nyerik a tőkehal májából a halzsírt, ezt az