Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

melyből mint a virág nőnek az emberi szívben a hit és bizalom . . . Édes érzés támad a lélekben mindig, ha a természetnek templomában jár; szárnyakra emeli, az égre sodorja szellő, napsugár. Tücsök czirpelése, pillangó ringása, a lomb zizegése, sárga elmúlása, — egész nagy környezet, meddig szemed lát — azt hirdeti, hogy az erők elhalása csak a hitetlenek hite, felfogása. Mert örökké él a legkisebb világ! Tül a tarlódott határon, az uj ugarok mellett, még a tengeri-táblák sárgult, megaszott növényzetének kardos levelei zizegnek; a napraforgók nagy virágai sütkéreznek a nap tüzében s bab-bokrok hüsében félénk nyül pihen. A varjak jól élnek, — a nagy természetnek düs kamarájából vígan lakmároznak s duzzadt begyeikkel a kis ér vizében langyos fürdőt vesznek . . . Távol, egy boglyán, messze elsandítván a réti-sas pihen. Éles szeme látja az egész nagy tájat; minden mozgó alak képe le van rajzolódva szemének vásznára és ha rosszat sejdít: gyorsan lebben szárnyra s a fényes magasból — oly közel a naphoz — fittyet hány az egész fakó földi tájra ... De sok-