Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Tarlón, ugaron.

szor megcsalt már ez a fellegjáró, hatalmas madár! Azt hittem — nem egyszer — hogy csak még egy lépés és dörren fegyverem, nyakán a halál! De e pillanatban összevont szárnyait kiterjeszti mint barna vitorlákat s a magasba száll. Milyen édes, nyugodt itt a dülö-úton a kicsi pipiske ! Bóbitás fejét míg szépen hátrahúzza, szürke ruhájában kecsesen sétál s nem vesz figyelembe. Pedig itt van a kezemben a gyilkos halál. A patakparton, a füzes árnyékában, hosszúlábú gólya sétál egymagában ; meg-megáll, körülnéz a széles határon ; de nem töri fejét életen, halálon. Kötelességét, mit a dicső természet — a végtelen végzet — ö elébe szabott, teljesíté — részben. Hűséges párjával édes fészket rakott, szeretett, fáradott ; nevelt gyermekeket — egy új nemzedéket, — hogy tovább folyjon a szükséges tenyészet. Most már gondtalanúl, nagy izgalmak nélkül, őkelme is pihen. Nyugszik néhány napot, amíg jön riadva szigorú rendelet; elhozzák északról a száguldó szelek, hogy most szárnyat bontva indulj más hazába, ahol hü anyád, ki odáig elkísér, fogad ismételten szerető gondjába. = 72 .