Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Fakult világ.

vása, hogy azt más sem kerülheti ki. Pedig engemet nem efféle gondolatok emelnek föl és gyönyörködtetnek, hanem a természet őszi hervadásának szépsége. Eleven erővel, életkedvvel tapad a lelkem minden fűszálhoz, mely zöld színét fakóvá változtatja, minden falevélhez, melynek arczulatán a halál pírja ég. A mező bokrairól zörögve hullanak a nyári öltözet utolsó foszlányai; egy-egy bokor már csupa csontváz, mely tompán veri össze tagját. A nagy erdő még daczol a hervadással, még nem készült el a halálra teljesen. A napsugarak pedig utolsó kenetet osztogatni járnak hozzájuk ; a harmatcseppek az éj könnyei reájok s a pajkos szellő csak a halálharangot hűzza fölöttük. Jön a halál biztosan s megérkezik a legközelebbi éjszakával. Titkon lepi meg a zöld lombot és a sötétben ringatja át a temetőbe. Az északi szél már hirdeti, hogy a hegyek mögött van ; amoda tűi már el is végezte szomorú kötelességét. Az éjjel erős deret hint gyémánt ragyogásű szemcsékből a levelekre, azután bűsabban, mint eddig, fölébred az örök édesanya — a nap s csöndes zsongással, sugarainak utolsó csókjaival eltemeti őket. — 25 =