Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710
Őszi hajnal.
Pár pillanat múlva egy hatalmas szökéssel előttem áll a nyalka őzbak. Fölemeli büszke fejét, hogy körültekintsen az ő nagy birodalmának egy darabka területén. De e perczben eldördül a fegyver. Zűgva, mormogva hullámzik át a végtelenségen a dörrenés s szilajon bömböl a felriadt rengeteg. . . A lőporfüst odatapadt a deres pázsithoz s azután lassan elterjedt a tisztáson, mintha nem akarna fölszállani a füst, pára, sóhaj, elszállott lelkek ismeretlen országába . . . A Sajó már a cserjésben van s élénk csaholással jelzi, hogy az aczél-csőből valóban a halál lobbant ki. Ott pihen mozdulatlanűl a mi erdeink büszke Adonisa a gyepen. Szíve, vére nem lázong többé a szerelem tüzétől. A kelő nap sugarai felcsókolgatják nemsokára a földről s egy darabka helyen virágtermőbb lesz a föld a nagy cserjésben . . . A hajnali szürkületet elnyelte a derengés. Az erdő társadalma fölébredt. Benn a mélyben mindenütt neszelés támad. Varjak, szarkák röpködnek a légben ; apró czinkék, piczike ökörszemek, fekete ruhás rigók, kiváncsi szajkók kandikálnak ki a bokorból ... — Vájjon mi is történhetett itt ?