Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Őszi hajnal.

— Semmi különös. Egy örökéletű természeti törvény változhatatlan, kérlelhetetlen paragrafusa nyert szigorú végrehajtást. A halál lebbentette meg a csöndes erdő fölött szárnyait, nagy következetességgel követelvén, épen most és épen itt, az áldozatot. Ebben megnyugszik az egész nagy környezet, a föld legkisebb bogarától kezdve, a fellegekbe emelkedő tölgy-óriásig. Csak ti ütődtök meg az eseményen hangos szószólói erdőnek, mezőnek, éneklő, temető madarak. Amíg én a Sajóval vizsgáltam a szép prédát, az égbolt keleti peremén elhúzódó halványrózsaszín csík megaranyozódott. Sugárfonalak szövik át a vékony felhőfátyol aranyát s jelzik, hogy ami látható, érzékelhető Istenünk néhány perez múlva már megjelenik trónja zsámolyánál, hogy áttekintse a mi szép birodalmunkat, az ő óriás virágkertészetét, állattenyésztését, az eszmények és bűnök, a fény és a sár országát. A sötét hegyek először kékes színbe öltöznek, majd arany és ezüst fodrok tarkítják ékes ruházatukat s a sziklás béreztetők gyémánt-diadémet raknak kopasz fejükre. Az őszi ragyogás szépsége leírhatatlan. Az a csöndes mélabús hangulat, mely 137 —