Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Őszi hajnal.

megrettenve, elinal a nagy erdő mélységébe? . . . A vadász helyzete ilyen esetekben roppant kritikus. Ekközben, leshelyemtől balra, eleven, játékos mozdulatokkal két nyul jelenik meg. Vígan, gondtalanul karikáztak ki a sűrűből s a tisz­táson játékos tornára kezdtek. Nem voltak éhesek; mert hiszen alig is faltak egyet-egyet a dértől megczukrozott lóheréből s ugrándoz­tak, játszadoztak a tisztáson. Gyönyörködtem bennök, de eszemágában sem volt, hogy ártat­lan fejükre kimondjam s nyomban végre is hajtsam a halálos Ítéletet. Azt a másikat vár­tam én, amely vadászvéremet előbb fölgyúj­totta. A cserjés barangoló vadja ismét jelt adott magáról; de most már kétségtelenül megállapítottam, hogy — őz. Erre is vár­tam ... Az én okos kutyám nagy önmegta­gadással türi a sorsát; nyugtalansága csak tes­tének ideges rángatódzásaiból vehető észre . . . Feszült figyelemmel lestem a cserjés szélét s minden pillanatom a vadász-láz tüzében ég. A vad csörtetése mindinkább közeledik a tisztás felé. Már csak néhány lépés — és előttem áll a karcsú tündér, a véres halál martalékául kiszemelt áldozat. . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom