Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Őszi hajnal.

levelek pihennek a dér fátyoléval leborított tisztás pázsitján; ezeket lerázta magáról a ringó faág, mely a megfakult díszt, — akár mint egy hiúságtól megbomlott asszony, — nem túri el magán. Haj, de ha lehull rendre a többi lombdísz is a fákról, aminthogy elmúlnak lelkünk fényes álmai, ha jön az ősz, ha már kialvóban a tüz, mely szíveinket melegítette! . . . A nagy cserjés szélén állok; hátam mögött borong az erdő, mint a sötét bánat; előttem a letarolt mező terül el, mint egy óriás fehér lepedő, melyre fantasztikus alakokat rajzoltak az éjszaka szeczessziós piktorai. Hatalmas, nagy madárnak tűnik föl a távolban a paniti erdő, mely mintha csőrével egy óriás fejebúbját kopogtatná. Északon a keresztúri bérez húzódik el kigyózó hullámzásban s rajta pihen az ég nagy darab helyen. Keleten a Meszeshegység körívben öleli át a vidéket, mint egy nemes rozsdától fedett bronz babérkoszorú egyik ága . . . Jobbról tőlem nyílik a Meszesi-kapu, mely abba a gyönyörű szorosba nyílik, melyen a hadverő Tuhutum Erdélybe vezette honfoglaló seregét. Úgy néz most ki a hajnali szürkületben, mint a sötét pokol ========== 131 =