Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Őszi hajnal.

torka . . . Mindezek a képek nemsokára megváltoznak; a fény, világosság megbénítja a fantáziát. Aki a valóságot látja a maga felséges szépségében, annak a lelke nem tikkad el a képzelődések ködös világában. Mindent megtalál a természeti alkotások remek szépségeiben s nem kénytelen azokat lelkének bizarr ecsetvonásaival eltorzítani . . . Fázom . . . Beburkoíózom meleg köpenyembe. Sajó kutyámat megsimogatom, megkötöm egy fiatal tölgyfához s letelepedek a cserjés szélére . . . Nagy feladat vár most az én hü ebemre: némán, mozdulatlanul ülni a lesben, mindaddig, míg a fegyver csöve lángot hasít a szürke őszi hajnal légtestébe s a vad vérezve összeesik vagy megriadva tova iramlik, vadul törtetve át a nagy cserjésen . . . Érti ö már ezt a dolgot s tudja, hogy e kötelesség ellen nem szabad vétenie . . . Ülünk a lesben, néma csöndességben, csak verünk tüze ég szilaj keringősben. Fönn, a kék ég tükrén, az utolsó csillag szeme is kialszik a hatalmasabb fénytől, mely most közeledik; zordon hegyek mögül még ezután kél föl . . . A csend irtóztató! Egyetlen nesz sem kél ; egy szellőlebbenés, egy gyönge = 132 —