Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Vihar a hegyen.

tarka virágágyon ... De a kicsi felleg egyre nagyobb lészen, világokat takar el a mindem ségben; kavarog, megbomlik, nyilík egyet' egyet s a végtelenségbe tűzkigyókat kerget. . . Még egy pillanat és megvadul a lég is; szilaj tülköléssel ront a bérczen végig .. . Zűg'bűg a nagy erdő, jajong közel s távol, millió kis levél vad kámkánban tánczol és fenn a magasban felleg'óriások harczolnak vad tűzzel, mint bőszült Titánok. Pattog a villám és csattog a láng'ostor, — a sötét, mély völgy sziklatorka horkol . . . Imára buzdul most a szárnyaló lélek és síró csipegés lesz a madárének. És a virág, lepke, bogár, zsongó méhe, mint a félénk gyermek anyja kebelére: odasimul édes szeretettel, lágyan — a vén föld ölére, hol élet s halál van! . . . Én elnézem némán a sziklás tetőről, hogy a nagy természet miként rombol, őröl, hogy miként szaggatja, tépi, zúzza széjjel, amiket alkotott hatalmas kezével! És mint gyúrja ujabb alakba a földet, töri szilánkokra a sziklatetőket s miként kavar egybe por' szemet, virágot, — alkotván a dúlás nyomán uj világot! . . . II