Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Vihar a hegyen.

Míg a vihar zengve, rémes tánczot járva, a búgó völgyből rohan vad szikiákra: itt a közelünkben, kis pásztorkunyhóban, egy világ kincsénél százszor is több jó van! . . . Puha szénaágyon — a vesszősövényen — szép asszony ül; áldás, béke a szivében ... Mellette az ura s imádkoznak ketten, olyan nagy titokban, olyan szeretetben, hogy csak az az áldó Isten tudja, hallja, akinek hangja zeng itt, künn a viharba, aki — ha benézne e kicsi kunyhóba, rettentő haragja válnék mosolygóra! . . . Az őrült vad — a szél — elült már, kifáradt. A hegyi tájékra meg a zápor árad, hogy mossa a földet a szennytől tisztára .. . Azután riadozva, más hegyekre szállva, fölöttünk kiderül a fenséges sátor s leszáll az Isten a csodás világból, járókéi a romboló, vad vihar nyomában; fenséges kezével simít, alkot lágyan; itt megtisztít forrást fölébreszt virágot, az illatos erdőn dalt csendít az áldott! Ott magot hint szerte és fakad uj élet: a rút halál testén fenséges tenyészet. Uj küzdés a végből — a végtelenségbe; az örök forrongás, melynek nincsen vége!