Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Emlékezések.

s megint úgy lógtak, mint holmi apró kis zacskók. Bár kalapjainkatapadláson kívül hagytuk, ügy látszik, a denevéreknek nincs tudomásuk arról az elterjedt hitről, hogy ők az ember hajába szoktak kapaszkodni, mert még csak nem is közelítettek felénk. Nagynehezen mégis összefogtunk néhányat. Leginkább olyankor, amikor zavarukban a földre vetődtek. Ott látszik meg leghamarább, hogy a denevér emlős és nem madár. Vergődésszerüen ugrik egyet-kettőt, amíg szárnyra bír kapni. Egyet mindjárt a padláson eleresztettünk, mert egy murczos kis fiókot találtunk apró emlőibe kapaszkodva. Szegény anya, az egész hajsza alatt az emlőin hordta a köiykét. Eleresztettük. A többi és egy pár harapás nyoma megmaradt. Zsebkendőinkkel bekötöztük. A padlásról felmentünk a toronyba ; útközben a gerendasarokban találtunk két eldugott verébfészket. A harangálíványok felé egy kötél lógott le felülről, onnan, ahol a toronyóra szokott lenni, de ehelyett itt csak négy lyuk volt. Társam lent megfeszítette a kötél végét, én meg felkúsztam rajta, hogy majd lehozok néhány galambfiókot. = 126 —