Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Emlékezések.

A mint felütöttem a fejem a nyíláson, szemközt látok gubbasztani egy vén baglyot. Csúnya volt az istenadta, mint valami vén vasorrú bába. Amint észrevett, néhányat pislákolt álmos szemeivel, akközben olyan kegyetlenül keserves arczot vágott, hogy egy üveg frissen berakott ugorka menten megsavanyodott volna tőle. Azt mondják, hogy a bagoly nappal vak, nem lát. De úgy látszik, hogy a bagoly sem igen törődik vele, mondják-e vagy nem mondják, mert amint feljebb kapaszkodtam, nagy huhogással ügyesen kisurrant az óra-lyukon, a delelő nap felé. Utána mindjárt a nőstény. Négy poezos, csúf kis bagoly volt a fészkükben. Volt galambfiók is elég, összefértek a bagolylyal, de már nem volt időm lehozni őket, mert András bácsi türelmetlenül kiáltozott utánunk és verte öklével a templomajtót. Vége a tűznek; elhallgattak a harangok, eloszlottak a felhők, elállt a szél is; nyugodtabban süt a nap, nyugodtabban szállnak a levelek. Ahogy szállnak-huílnak a levelek a fáról, szállnak, múlnak felettünk az évek. Amint a napsugár végigtánezol a tornyok bádog-czikornyáin, elnézem, hogy marad-e — 127 —