Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

Emlékezések.

gott a füst, még egyszer nagyot csapott fel a láng, azután abbahagytuk a harangozást. Még zúgott egy darabig a fülünk, ki kellett belőle rázni a benne rekedt hangot, azután csend lett . . . Lementünk, de csak a padlásig. A templomajtót magunkra zártuk, nem háborgathatott bennünket senki. A padláson még nagyobb volt a csend. Mint egy óriási tevének a két púpja, a templomhajók magas padkái úgy domborodtak a mély sötétségben. A sötétséget lassan eloszlatta a megszokás, elétüntek a fedél szaruzatai. A szarufákon valami sötét kis zacskóformák csüngtek, a sötét zugokból időnkint különös czirregés hallatszott. A templomhajó tetején közelebb értünk a szarufához, hirtelen széjjel nyílott az egyik zacskó s tovaröppent onnét — a hátulsó lábain függő denevér! Azzal megkezdődött a hajsza. Hajódombra fel, hajódombról le, futkároztunk a denevérek után, melyek mind mozdulatlanúl függtek, de mihelyt közel értünk hozzájuk, szétvetett szárnynyal egyet-kettőt lóbáltak magukon s elröppentek. De amikor mi a padlás másik végén tartottuk a hajtóvadászatot, akkor az előbb elriasztottak mind visszaszálltak helyeikre ========== 125 =