Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A havason.

úgy pislákolnak fáradtan valamennyien s eltűnnek rendre. Még csak a tüzes szemű hajnalcsillag ragyog, de annak is bágyad az ereje . . . Lassan jön a havasi pitymalat. A keleti égbolt peremén már föltűnik egy hosszú ködszürke sáv; végig vonul a havasok felett s perczről-perczre terjed, mind nagyobb tért hóditva el a végtelen sötétség birodalmából. Egyszerre eltűnik a szép hajnalcsillag is ... Itt a hajnal ! Az éjszaka csodaszép, csillogó ékszereit levetette; a végtelenség gyászruháját csintalan kedvteléssel tépte szét a derű . .. Csillingelő fogatok repülnek velünk a fagyos hóúton. A havasokról éles szél dudorász, szembe velünk; alig tudjuk a puha párnák patyolatában fölmelegedett vérünket megóvni fagyos érintésétől. Egyik költői lelkületü vadász ki is fakad a sebesen mozgó levegő ellen: „Kóbor szellő, nem csók ez már, hanem — harapás!" Védekezzünk! — kiált föl a másik s kiveszi a butykost nagy téli bundája titkos rejtekéből. . . Azután, vígabban a fütyörésző szélnél, poroszkálnak a mi tüzes erdélyi lovaink s mi fölmelegedve lelkünkben is: dalra gyujtunk a — 114 —