Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710

A havason.

szánban, hogy zeng bele a völgy föl Tusnádig, ahol most bizonyosan nem fürödnek habkeblű szép asszonyok s a fenyves sűrűjében nem búg a gerle, nem száll ágróí-ágra a rigó. A csupasz bükköst elhagyjuk; berepülnek apró táltosaink a fenyvesek rengetegébe . . . Milyen szépséges látvány tárul itt elénk! Az apró boróka-bokrok, melyek útunkat kétfelől szegélyezik, csak ritka helyen dugják ki szúrós levelű ágaikat a nagy hólepedő alól; nehéz teher nyomta le őket édes anyjuk kebelére. A sudár erdei fenyők szétterjesztett gályáikon alig bírják a tél tündére által reájok hintett hócsillagokat, melyek most nem is ragyognak; még nincs sugár, mely tündöklést szűrne jégtestükbe. A kis havasi patak habos torlódásokban fenékig befagyott s partjain hófehér virágok nyilnak, ezer változatban. Ott egy hatalmas szegfű ringatja fodros kelyhét, mellette kaktuszok, orchideák bólintgatnak s pálmaerdöbe vész el a völgynyíláson tekintetünk. Mind patyolatfehérek ezek a bűbájos virágok, melyeken csak egy-egy éhes madárka ül bágyadtan, fázósan, mint egy kicsike gyász. A rengeteg 115 —