Boér Miklós - Führer Miklós: Erdőben, tisztáson , Ellesett apróságok a természet világából / Budapest, Nagel, 1905. / Sz.Zs. 1710
Az örök harcz.
iramló kis patak porondján, s a mormoló tenger roppant mélységében. Csak a harczi lárma zengése nem hallik, mikor nyugszik a lég, s a fák levelein, a virágok kelyhein fényes napsugarak színpompás csókja ég. Egyébként mindenütt küzdő felek állnak szemben egymással s a viaskodás életre-halálra folyik. Mintha engem is magával ragadott volna az első csata izgalma: keresem tovább az örökös harcztér öldöklő tusáit. Nem érzem a részegítő lőporszagot s mégis úgy képzelem, mintha körültem egy a végtelenségig elterülő óriás tábor tompa dübörgése zsongana. Nem hallom a riadó trombiták harsogását, a dobpergést, de látom harczi rendben, rohamra hevülten a fekete csapatokat. — Hova vezérli karcsú katonáit a hangyavezér? Elindulok a hosszú harczvonal mentén; keresem a sztratégiai utak szétágazásait. Itt a hátvéd vonult meg; amott egy gyors csapat az ellenség háta mögé került. Egyenesen a tüzvonalba a legbátrabb és legerősebb vitézek indultak. Néhány lépést tesznek még előre — s előttem van a borzasztó csatakép. A mesebeli óriás és a liliputiak harcza ez. A cserebogarat támadták meg azok az apró kalandos — 102 —