Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455
Vadászrajzok. Havas Sándortól - III. A Bikk
III. A Bikk. Me focus et nigros non indignantia fumos Tecta juvant, et fons vivus, et hei'ba rudis. Sit mihi verna satur, sit non doctissima conjux Sit nox cum somno, sit sine lite dies. Martialis. Vannak tájak, mellyek mindannyiszor ellenállhatlan varázserőt gyakorolnak a nézőre s mellyek szemléletén, a nélkül, hogy érzelgők volnánk, a legelső percztől kezdve elragadtatva érezzük magunkat. Az idylli édes nyugalom, mi egy-egy tájon végig ömleni látszik; a nem olly szegény emberi lakok körül, ha nem is bőségesen, de nem is olly szűken elterülő szántó s veteményföldek, gyümölcsösök és szőllőhegyek ; a vigan hömpölygő folyók partjain vagy dús erdők szélében gondtalanul legelésző nyájak és leginkább annak sejtelme, hogy mindezen erdős hegyek, buja vágások és nyílt mezők mindennemű vad lakókkal is bővelkednek: a boldog magány minden üditő képzeteivel s óhajaival csalogatnak bennünket és a beteg kedélynél gyógyulást, a sajgó fájdalomtól vagy bősz szenvedélytől fölzilált kebelben nyugalmat, a gond nélkül élőknél vagy elfásultaknál végre új meg új élvet és örömet keltenek. És leginkább illy vonzó tájak közelében támadnak bennünk a megelégedés olly érzelmei s óhajtásai, minőknek ős Róma legkedélyesebb költője a fönebbi versekben kifejezést adott s miket e tollrajznak mintegy bevezetéseül e czikk elejére tűztem mint ollyat, minél jobbat senkinek sem kívánhatnék. Néhol a hegy, völgy, erdő és folyó, lapály és kőszikla olly öszhangzatos egészszé olvad össze s olly bevégzett, tökéletes müképet tár elénk, hogy nyíltan a nagy művész remekére ismerünk és valamin* hajdan az iljabbik Plinius olly költőileg jegyzé meg Tusci bájos vidé-