Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

BESZTERECZ. 37 módjára nagyokat szökik s vágtatva halad hosszú ideig, ha megugrat­ják. Bár nem tagadom, hogy szokottnál nagyobb türelem, kitartás s főleg, valódi vadászszenvedély kell hozzá, mint átalában ahoz, hogy az ember semmiféle vadat ne hagyjon bántatlanúl, ha hozzá férhet. En csak mint kivételes mulatságot akartam a vadászat e nemét megismertetni, azon előbb általam is táplált hiedelem ellenére: hogy hazánkban átalán kevés a vidra s hogy azt csak lesből, holdvilágos éjszakákon lehet megejteni. Atalános sporttá ugyan soha sem fog vál­hatni, valamint nem válhatik azzá a medve-, szarvas-, vagy túzokva­dászat sem, de néhány kitanitott kutyával mindazon kellékkel bir, mit a sporttól csak várni lehet. A vidra természetéről pótlólag ezeket kell még megjegyeznem : már az imént emlitém, hogy nem csak lassan járni, de sebesen futni is tud, még pedig jó sokáig. Továbbá, nem hogy két vidra egy kutyá­nak dolgot ne adna ha szárazon találkoznak, de a 2—3 éves vidra, melly rókányi nagyságú szokott lenni, a közönséges kopót, ha egyedül van, megöli. Ennek példáját láttuk egy vadásznak jókora kopóján, melly et csak gazdájának hirtelen megjelenése mentett meg a bizonyos haláltól; a vidra maga alá teritette s a kopó már csak bágyadtan voní­tott, mikor gazdája oda ért. Végre Csáki, ki e tekintetben felülmúlhat­lan tekintély, azt állította, hogy a vidra néha télen is vet kölyket, mert ő tavai januárban hozott haza két ökölnyi kis vidrát és hogy soha sem szokott neki két kölykénél többje lenni, bár a nősténynek 4—6 csecse van. Most, mint hallom, a Tiszához közelebb vonúlt a vid­rasereg, hol friss vizet és friss halat kap s viz utáni keresésében mért­földnyi útakat tett szárazon ; múlt napokban legalább sok olly helyen ejtettek vidrát, példáúl a hajdú-böszörményi határban, hol azelőtt soha sem volt s nem is ismerték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom