Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

34 BESZTEltECZ. mi lápmetszöinkkel megmérhetlen mélységű viz fakadt fel. Epen egy friss vidralék körül keresgéltünk, midőn egy odavaló ember rám kiáltott : ne menjek tovább, mert beszakadhatok ! Majdnem ölhosszú lápmetszőjét bedugta egy illy bugyogványba s ime az egészen eltűnt a lápkéreg alatt. Talán ezen egész rétség egy nagy földalatti tengert takar be, mellyet nem tudom mellyik társulat — s hová fog lecsapolni! Szánunk ehezképest mindenütt leginkább csak a jól befagyott erek és úgynevezett „folyások" tekervényes ágyaiban haladt s a lápokat mennyire lehetett kerültük. Utunkban lehetlen volt a számtalan róka, nyúl, farkas, vadmacska stb. nyomait észre nem vennünk a vidrának nyomai mellett. Vadásztársaink nagyobb része elejétől kezdve nagy kedvet mutatott a kopókat a gyürkéről elbocsátani s egyegy darab rétet meghajtani, mi kétségtelenül jutalmazó lett volna rájok nézve : mi mindannyiszor szerencsésen lebeszéltük őket azon indok felhozásával, hogy hiszen rókát, nyúlat otthon is lőhetnek eleget, de most, midőn vidrát várhatunk, nem érdemes az időt illyesmivel tölteni stb. A rétnek szárazföld felőli oldalán azonban olly sok vad nyoma látszott, mint ha valami csorda vagy juhnyáj járt volna ott; ezt tovább nem nézhették tétlenül vadásztársaink s a kopók gyürkéit megoldták. Ez ránk nézve ártalmassá lön, mert a társaság nagy részét a kopók élénk csaholása azonnal másfelé vezeté s működéseinkben azután se közös terv, se öszhangzás nem volt. Mi néhányan a vidrászathoz hivek maradván, fél órai keresés után egészen friss nyomot leltünk. Csáki biztatva mondá „,ezt megkapjuk Egyetlen kutyája, melly a tavali négyből felmaradt, sebesen száguldott a nyomon ; mi mindenütt utána. Egyszerre eltűnt előttünk a csereiben és sajátszerüleg kezdett vakogni. Nyugtalanúl tért vissza gazdájához, mintegy hirül adván neki, hogy a vidra ott van, azután ismét eltiint és rögtön élénk visitás és marakodás hallszott. Mi sebten kerestük fel a lékeket, mellyekből friss, be nem fagyott viz bugyogott. A kutya javában üldözte a vidrát a gazban s szintén előre láttuk, hol kell neki előjönni. Feszült figyelemmel őrködtünk a lékeknél, szemmel tartva egyúttal a nádast is, hahogy szárazon akarna tovább iramodni. Azonban ép e válságos perczben jelentek meg a kopók, mellyeket hiában iparkodtunk elkergetni. A vidrászkutyának folytonos visitásai által a színhelyre csalatván, nagy robajjal törtek a cseretbe s azonnal hajtani kezdtek. Eleinte örvendtünk ez eseménynek, azt hivén, hogy a vidrát hajtják, de később kitűnt csalódásunk : róka ugrott