Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

BESZTERECZ. 33 nap délután szintén a besztereczi „csereten" lőtt. Ezen két vad láttára szenvedélyünk tetőpontra hágott s alig vártuk hogy viradjon. Másnap, midőn az ég boltozata még olly szürke volt mint egy elviselt bakkancsosköpeny, már talpon valánk s mindannyian szánokra ülvén, Csáki vezetése alatt vigan s élénken felcsigázott előérzettel hajtattunk a rét vasmegyeri oldalába, hol vezetőnk állítása szerint a vidrát az idén még nem bolygatták. A nap tisztán ragyogott le a felhőtlen égről; legkisebb szellő sem rezgette a különben igen érzékeny nádcseretet; a Hegyalyjának sötétkét bérczei, mellyek a világos tiszta légben olly közelieknek látszottak, gyönyörű csoportozatban övezék körül a rétközi lapályokat s fel egész az unghi havasokig átlátszó lenge ködben úsztak a különben kietlen téli tájkép fölött. A nap igen szépen kezdődött! A rét azonban most egész más alakot öltött magára. Viz csak itt ott, apróbb „locsogókban" s a legmélyebb erek szélein látható, hol vagy halászok „gyalmoltak", vagy vidrák kerestek járást a jég alá. A sik tavakat most két, sőt három lábnyi jégkéreg boritja, az erek majdnem fenékig vannak befagyva. Tavai a nádcseretek, lápok és ingoványok egy színvonalban állottak az azokat borító jég fölött; most a víz átalában leebb takarodott a föld gyomrába s még a feneketlen lápkútakból is kiapadt, szárazon hagyván a nádas szigeteket, a dágványok zsombékjait és a lápvadont s porondot alkotván ott, hol nyáron a leghosszabb nyelű csáklya sem ért feneket. Az egész réti világ meztelen csontvázként mutatja alkatrészeit a „tömjékben", melly néven a rétköziek a nád, sás, gyékény, káka, vizi tök, súlyom, elecsk, kolokány, vizi folyondár s mindennemű vizi növények elkorhadt gyökei- és száraiból századokon át alakúit s a jövő növényzetnek tápul szolgáló porhatag csörmeléket értenek. Ezen száz meg ezer gyökérnek összevissza szőtt hálózatából, melly a „gaznak" a viz színéhez legközelebb eső kérgét és most az érnek meredek partoldalát képezi, a vidrának tavali „tömlői" üresen tátongnak felénk. Egykét emelettel leebb költözött, régi lakhelyét rókának vagy vadmacskának engedvén át ideiglenes menedékül. Tisztán kivehető a vidrának minden tanyája, vagy mint itt nevezik „tömlője", és ebből a halászóhelyek felé vezető „járások" mutatják, milly gondos elővigyázattal szokta megválasztani helyét. Azonban csalatkoznék ki azt hinné, hogy most már mindenütt szárazon és minden veszedelem nélkül járhat a lápokon. Ezeknek alkotása valóban megfoghatlan. Az erősen befagyott gazos kéreg alatt, melly a lápoknál nem is olly vastag mint a sik tavakon, sok helyütt a VADÁSZRA.JZOK. 3