Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok - IV. Procopius Zsigmond: Vadászrész

374 VADÁSZRÉSZ. Vadászrész, (Procopius Zsigmond.) Soha sem fogom feledni azon benyomást, mellyet a Kárpátok első megpillantása a Branyiszkóról idézett bennem elő. Az ország dédapáiként ülnek ott egy csoportban, összedugva ősz fejeiket, mintha unokáik sorsáról aggódva tanakodnának. Mélyebbre is behatoltam e hegylánez titokteljes völgyeibe, mélységeibe, szakadásaiba s nem egy kúpját mászva meg, láttam kegyencz gyermekét a fürge zergét, jégsikjain átiramlani. Vadásztam a Bakony bükk rengetegjeiben, Selmecz örökzöld hegyein. Láttam az akár czukorból készültnek mondható Szász-Schweiczot, mindenféle — az utasnak szükséges és szükségtelen apróbb nagyobb kényelmeivel. És még is, e vidékek egyike sem képes a kemenczei hegyekben töltött rövid kép nap emlékét háttérbe szorítani s azon hatást kisebbíteni , mellyet ott hegy és völgy, gazdag bükk- és csererdeivel, szóval, az egész — még a teremtés ösies, de azért nem vad jellegét viselő természet gyakorolt reám. Sajátsága a középmagas hegyeknek, hogy hihetőleg dúsabb és változatosabb növényzetük által kellemesebben hatnak az emberre, mint a magasztos ugyan, de egyszersmind egyöntetű s a növényzet ékjében szűkölködő, vagy többnyire hozzáférhetlen kopár ormú havasok. Bármilly meglepő s különösen télen jótévő legyen is a gazdag örökzöld fenyvesek látása, olly hamar únjuk meg komor árnyékuk egyhangúságát. Ha szép, zöld, de minden hullatag levéltől tiszta és igy rémesen meztelen pázsitjain járok, mindig az képzelem, hogy itt egy — hajdan tövér, talán tropicus növényzet temetőjén vagyok s mintha az örökzöld de örökké egyforma fák mindannyi sirkövekként ezt suttognák : „Utánunk enyészet!" Lombos erdők ellenben épen őszkor, ezer meg ezer különféle színekben ragyogó leveleikkel s szétterjengö vagy kedélyesen összeforrt ágaikkal tánczosokhoz hasonlítanak, kik karöltve járják széldúdolás mellett villi-tánczukat. S ha a kegyetlen őszi zenész le is rántja fejeikről a hervadásnak indult koszorút s ez csörögve hull lábaink elé: mégis e hang inkább a természet által mondott kedélyes viszontlátásra, mint enyészetre emlékeztet.