Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - II. Beszterecz

II. Beszterecz. Általános a hiedelem, hogy vidra gyéren található hazánkban. A felső Tiszának, Bodrognak és Szamosnak azonban alig van olly környéke, hol ne akadna. Minden jelentékenyebb folyónak gazzal benőtt s állandó vizzel ellátott ártere, tudtomra a kis Thurócz is, melly a hasonnevű szép kis megyét hasitja, bővelkedik vidrával. Az ember hinni volna hajlandó, hogy hol álló viz és hal — ott vidra is van; ez azonban nem áll, mert például a majdnem 14 • mérföldnyi Sárrét, mind állandó vizzel, mind hallal, csikkal stb. eléggé bővelkedik, vidrát azonban harmadfélévi ott laktomban, éjszaki részének hosszában nem sejtettem, bár a vizi vadászattal eleget foglalkoztam. A Hortobágy terjedelmes lápjaiban szintén nem vettem észre vidrát, bár ott is elég eledele akadna. Talán a kövér fekete talajt nem szereti. Annál több van azonban a Rét, Bodrog és Szamosközön s ezeknek mellékereiben és szakadásaiban, mellyeknek talaja csupa homok vagy sárga agyag. A felső Tiszának dágványai és nádasai Rakamaztól fel egész Kis- Várdáig, a Bodrogköz és a Szamosköz fel az ecsedi lápig s talán felebb is, számtalan mellék ereivel és lápjaival: mindezen rengeteg ingoványok és nádasok megannyi fészkei a vidrának. Majd minden rétközi faluban van egy két ember, ki vidrafogással foglalkozik, — s ismerek embert, ki minden télen 10 — 20 vidrát fog s bőrének darabját 5—6 pfton adja el. 1857 nyarán Szabolcs megyének egyik rétközi határában Dombrádon vadludakra vadászván, a véletlen Besztereczre egy minden oldalról réttel s vizzel bekeritett kis faluba vitt, melly a száraz földtől elszigetelve, mint valami kis Velencze áll vizek közepette, annyira, hogy nyáron is csak a vizén át úsztatva nyilik bemenet. Itt sokat hallottam a vidráról; beszélték, hogy nagy számmal van s a vészeket és