Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

24 a nyír és medanura) megemlíteni, miután úgysem igen tartozik a vadak sorába; a sárszalonkák mindhárom faja, mellyek szintén ez osztályba tartoznak, elég bőven találtatnak. Ezeknek megejtése a nyíri posványok körül fölötte nehéz és fáradalmas, mert a süppedékes homokiszap az embert meg nem bírja, sőt még a vizikutyát sem igen lehet az elejtett madár után beküldeni, annál kevésbbé vele rendesen kerestetni. Vannak azonban Napkor körül és a Rétköz mellékén szép posványok, hol a vizivadászat ezen legnemesbike sikerrel űzhető. A vízityúkok (Wasserhuhn, Gallinula) minden faját, jelesen : a pettyes vízityúk, a vízicsibe, a zöldlábú vízicsibe (punktirtes Zwerg-, grünfíissiges Rohrhuhn, Gallinula porzana, pusilla, chloropus) azután a félúszók, (Pennatipedes) közül a szárcsa (sclnvarzes Rohrhuhn, fulica atra), a búbos vöcsök vagy bódorka (gehaubter Steissfusz, Podiceps eristatus) és a búvárvöcsök (graukehliger Steissfusz, P. rubricallis), a kis vöcsök (kleiner Steissfusz, Pod. minor), a csérek (Meerschwalbe, Sterna) fajából, a nagy csér vagy halászmadár (rothfüssige Meerschwalbe, St. Hirundo), a csércsüllő (schwarzgraue M., Sterna fissipes v. nigra) és a kis csüllő (kl. M. St. minuta), a sirályok (Möve, Larus), jelesen : a vészsirály (Sturmmöve, L. téli sirály (dreizehige Möve, L. tridactylus) és a kaczagány (Lachmöve, Larus risibundus), mint megannyi szorgos látogatói a rétközi tavaknak, és habár vadászati tekintetben kevésbbé érdekesek, de mégis ezen tájaknak élénkségéről és az itteni vizivadászatok változatosságáról tesznek tanúságot. A vizivadászat főtárgyairól a vadlúdról és vadruczáról szükségtelen egyebet mondanom, mint, hogy mindkét fajban nem csak a Rétköz hanem a nyíri tavak is bővelkednek. A vadlúd (Graugans, Anas anser ferus) és gyöngyvér (Saatganz, A. auser segetum) inkább a tiszai nagy tavakat lakja ós a rétközi hozzáférhetlen szigeteken tartózkodik ; a vadruezák minden nálunk ismeretes faja a búvárokkal (Ságer, Mergus) együtt, jelesen a búvárlúddal (Gánsesager, Mergus merganser), a kára (kárakatna) búvárral (Taucher, M, serrator), apáczabúvár (weísser S., S., M. albellus) és nyílfarkú b. (Pfeilschwanz, M. minutus) kisebb nagyobb foltokban állandóul beköszöntenek minden tavasszal. Az itteni vadászatoknál két sajátságot kell megemlítenem. Nyáron, midőn a vizivad lohos és a fióklibák a tavak széleit övedző nádcseretekben lappangnak, hozzájuk ugy férhet a vadász legsikeresebben, ha egy két emberrel a cseret szélét zavartatja, maga pedig meny-