Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

A RÉTKÖZ 25 nyíre lehet, többedmagával a tó szélén foglal helyet egy jól elrejtett ladikban. A zörejre vizbesietö és fölrepülni nem tudó vadlibával aztán könnyű elbánni. Sokkal nehezebb a lohos és fiókruczát kapóra keríteni, melly igén jól és sokáig bukik és úszik a viz alatt. Illyenkor szoktak aztán sok helyütt érdekes vizivadászatot tartani, — még pedig kopóval. Az apróbb sással benőtt nyíri tavakat körüllállván a vadászok, bebocsátják a kopókat a vizenyős sűrűbe, hol néhány rucza a tavasszal költött, az illyen hajhászathoz szokott kopó olly ügyesen hajt és vakog, mint ha futóvadat nyomozna. Csak hogy itt természetesen nem orrával, hanem szemével kiséri a vad nyomát. Mihelyt megpillant néhány a síimben bújkáló ruczát, sebesen nekiiramodik s nagy robbajjal kergeti a tó széle felé, hol a menekülni akarókat a vadász elejtheti. Láttam olly kutyát is, melly az előtte hirtelen elbukó ruczát nagy türelemmel lesé, míg ismét másutt a viz szinén fejét ki nem dugta. Mert lohos állapotában a vizivad nem tartatván fel evező- és kormánytollai által, majdnem egész testével a vizben van s abból csak a feje látszik. Nem tudtam megállani a nevetést, midőn Indíts, Verbung, Rajkó s más nevii kopókat a vizi növényzet által gátolt s annál türelmetlenebb hévvel a vizben előre lubiczkolni láttam és annál inkább tanultam becsülni a nyíri kopófajt, melly önoktából egy iránt hajtja a farkast, rókát, nyúlat és vadruczát. A vizsla is könnyen bele okik az illy es ruczafogdozásba, azonban hiszem, hogy illyes gyakorlat nem válik hasznára, és miután illyenkor maga előtt futó vagy úszó vadat üldözni kénytelen, könnyen feledi legfőbb kellékét a vadmegállást. A nyíri vadászatoknak különben azon kellemes oldaluk van, hogy az ember elmegyen egyik határból a másikba és egyik tóról a másikra, hogy száraz és vizivadászattal egyszerre foglalkozhatik, és hogy bátran járhat, hol és merre tetszik, mert a mándoki, ujfehértói, berkeszi, baktai, nyírbátori, nyírbélteki és eszlári tilosokat kivéve, úgyszólván az egész megye szabad vadásztér. Ezen szabadság nem használ ugyan a vadállomány gyarapodásának, de kellő rend és szabatosság mellett még sokáig fennállhatna. Kellemesek a nyíri vadászatok végre azért is, mert Szabolcsban még sértetlenül van meg az őskori magyar vendégszeretet; az elfáradt vadász bátran beköszönthet minden házhoz, melly feléje a távolból kacsingat s biztos lehet felőle, hogy ha nem látja is messziről füstölni a kéményt, mégis szívesen látják oda benn. Tyúkkal kalácscsal tartják itt a vendéget és könnyű italú nyíri borral, melly a szomjas toroknak olly jól esik.