Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

A RÉTKÖZ. 19 kának legjobb dolga. Télen, midőn sem vizivad, sem pedig hal nem kapható, a száraz tömjékben rejtező vizi patkányokkal, egerekkel s a fagytól szinte megdermedt apróbb madarakkal tengeti életét, azonki­víil az itt tanyázó sok vidra is, bő falatozásából meghagyott halfejek­kel, sőt a mi hal saját falánk gyomrába nem fért, ennek maradékával is látja el a télen vajmi gyakran éhező vadmacskákat. Különben a vadmacskára tüzetesen vadászni nem szokás, ha­csak valaki bizonyosra nem megyen. Azonban, midőn kopóval hajta­tik meg a cseret, elég gyakran jő lövésre, mi azt mutatja, hogy bőven akad. Ha kopó előtt ötlik föl, ez csakhamar utoléri, a vadmacska pe­dig hanyatt vágva magát, iszonyatos éleivel s marjával fogadja a dühös támadót, melly ha egyedül van, a mérges marás és még élesebb körmölésektől könnyen eldöglik. Ha két bátor eb van együtt, a vad­macskával hamar elbánnak. Milly nagyra nő a rétközi vadmacska, ar­ról tanúskodik az én téli vadászsüvegem, melly egyetlen kandúr irhá­jából készült s majdnem akkora, mint egy gránátos kalpag, azonban olly meleg, hogy csak a legcsikorgóbb hidegben hordhatom. A Rétköznek a két lakuak közül is van még egy igen elszaporo­dott dúlófaj a s ez a vidra. Szinte bizonyossággal állithatjuk, hogy nincs hazánkban hely, hol egy rakáson annyi volna mint itt. Az itteni vidravadászattal alább tüzetesebben foglalkozván, itt csak röviden annyit tartottam még megjegyzendőnek, hogy bármennyire pusztítsák is a vidrát, míg a Tiszamellékén víz és hal leend, e vad kifogyni nem fog. S ha ez eset be is állna, azt részemről alig tudnám sajnálni, mert a vidra is ép olly kártékony fenevad a víz körül, mint a farkas vagy a róka szárazon. Ez sem elégszik meg annyival, mennyivel egy jólla­kásra beérhetné, hanem ha hozzáférhet, utolsó fogytáig pusztítja a ha­lat, rákot csikót a tavakból. Azért költözik aztán a szárazon több mértföldre, új meg új halászhelyeket keresvén s a nyíri tavakat is meg­halássza, miből a víz olly könnyen ki nem apad, mint az áradat elta­karodtával a tiszai lápok mellékéről. A dúvadnak illy sokasága mellett, az ismeretes jó vadaknak min­den faja is bőven van képviselve Szabolcsban s ezen méltán csodál­kozhatunk. Hogy egy rejtben, mellyben állandóul néhány róka szállá­sol, még nyúl és fogoly is akad, ez szinte megfoghatlan volt előttem s nem egy kétely támadt bennem az iránt, valljon a rókának és vad­macskának, mellyek a jó vadnak legnagyobb pusztítói, van-e olly finom 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom