Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

20 A NYÍR ÉS szaglása, mint a vizslának s képes-e a nyulat, foglyot, fürjet és egyéb megbüzelhetö jó vadat, olly biztosan mint vadászebünk, kinyomozni? Ha volna — gondolám magamban — akkor az anyanyúl s a tojófogoly egyetlenegy fiókját sem tudná fölnevelni, mert a falat után szüntelen lesekedö s minden zeget zugot fölkutató vadállat okvetlenül meglelne minden vaczkot és minden fészket, melly a puszta földön ott áll védtelenül. Később azon nézetben állapodám meg, hogy egyrészt a jó vadaknak rendkívüli szaporasága, másrészt pedig a szimatnak állhatlansága óvja meg az apró süldőket s a fiókszárnyasokat a végenyészettől, és maga a természet is, midőn a jó vadakat mindennemű dúlók és orvmadarak üldözéseinek kitevé, egyszersmind ellátá őket azon ké pességgel is, hogy tüstént, amint világra jőnek, futni tudnak s helyeiket gyakran változtatják, mi által elleneik kinyomozásától leginkább menekülnek. De térjünk az egyes vadnemüek elősorolásához. Itt van legelőször is a borz (Taxus ursus meles). Ez a kevésbbé háborgatott erdők mélyében s nem ritkán kisebb elhagyatott sűrűkben, honnan éjjelenkint biztosan járhat legelészni, szokta kotorni szállását. A német vadászirók Behlen, Wiklungen, Dietrich, Winkell, Slevogt és Train tudósításaik szerint, mellyek hosszú ismertetéseket tartalmaznak a borzról, azt hihetné az ember, hogy ezen rendkívül félénk, a napot és minden zajt kerülő, legelvontabb magányt és mindenek fölött nyugalmat kedvelő állat csak lakatlan helyeken, nagy erdővadonokban, hol makk, bükk, vaczkor, galagonya, berkenye s más bogyónemü bőven van, szeret tanyázni : íme Szabolcsban nincs is olly nagyszerű erdőség, mit vadonnak vagy rengetegnek nevezhetnénk, sőt inkább csak elszigetelt apróbb cserjékkel s nagyobb erdőfoltokkal találkozunk, mégis van bennök borz akármennyi, mert kerti s vadgyümölcsöt, köménygyökeret, fehér és sárga répát, bab és borsófélét, makkot és bükköt, szőlőt s mindennemű bogyót itt is kap eleget s mert rókaszállás alakú vaczkát, a renyhe s aluszékony magányzó a nyiri homokban sokkal kevesebb fáradsággal kotorja ki, mint bárhol másutt. Miután azonban november derekától februárig álomszerű heveréssel szokta tölteni idejét, még pedig ez idő alatt nem szíjjá, mint sokan állítják, saját zsírját, hogy éhségét enyhítse, hanem mint a medve valóságos aléltságban hiizza ki a télszakot és szállását a négy téli hónap alatt soha el nem hagyja; miután továbbá a bakzás rövid idejét, november elején kivéve, midőn a fajzási ösztön az ő rideg véralkatát is hosszabb kalandokra serkenti és kivéve azon gyér eseteket, midőn legelészés közben elkésvén, naphasadtakor valamelly útban eső menhelyet keres