Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

A RÉTKÖZ. 5 elnevezéseket mi vadásztanilag is annál inkább megtarthatjuk, mert mind a két terület egymással merően ellenkező földalkattal, különböző mezőnynyel, és igy különböző vadállománnyal is bir. Es bár a vadászat külön nemei a két terület több pontjain meglepően egyesülnek, mégis a Rétköz kitűnően vizi vadászatra, a Nyir pedig mezei kedvtöltésre nyújt alkalmasb mezőnyt. A Nyírség, vagy a nép nyelvével élve egyszerűen a Nyir kétségkívül ama sok nyírfa erdőtől kapta nevét, mellyek hajdan ezen homok rengetegeket és a buczkák alatt elterülő hajlásokat és síkokat boriták. Ezek maradványai sértetlenebb helyeken még most is láthatók ; a nyírfa nagyobb családokban még most is szépen díszlik s a hófejér kéreg és lengén hömpölygő gallyazat szinte hozzá illik a tájnak halkan hajladozó külvázlatához. A fönebbi elnevezés alatt közbeszédben kiválólag Szabolcsmegye van értve, mert midőn valaki azt mondja, hogy a „Nyírbe megy" vagy a „Nyírből jő" nem is jut eszébe másra, mint Szabolcsra gondolni. Pedig ugyanezen homokos omlatag földvegyület, melly hullámszerűen szakadozott s egymással majd merev, majd ismét lágyabb hajlatokkal folytonos lánczolatban levő homokdombokkal szórja be az egész mintegy 70 • mértföldnyi területet, kiválólag Szabolcsmegyét borítja ugyan, de Ilknél és Mátészalka körül átcsap Szathmárba is Nagy-Károlyig és a Kraszna vizéig, melly Olcsvánál a Szamosba, innen félórányira pedig ezzel együtt a Tiszába szakad. Délfelől lemegy egészen Debreczen , Sámson és Vámospircs, sőt egész Derecske alá, míg keletről Hajdúdorogh, Böszörmény és Hadház határait foglalja magában. A földnek illy sajátságos felülete, a homokképletek illy szakadatlan — hogy úgy mondjam következetes s nagy mérvbeni alakulása az egész országban nincs másutt s e miatt a Nyírnek külső jellege és a táj minősége sajátságos eredetiséggel bír; csupán a Félegyháza és Szeged közti homoksivatagok hasonlítnak némileg hozzá. — Kálló, Bogdány, Anarcs és Mada körül és más több helyütt olly magas dombokat látunk valóságos futó homokból emelkedni, hogy már bátran apróbb hegyek közé sorozhatok: közülök a nagy-kállói 23 lábnyi magasságú torony egy mértföldnyi távolságra már nem látszik. Ezen összefüggő dombszerkezet lánczolati irányát, a magaslatok elhelyezésében bizonyos rendszert több izben akartam kipuhatolni — hasztalan. Valamint hajdan az ezen vidékeket borított Tiszának koronkint medrébe visszatérő ár- és hullámjátéka által kellett e domboknak alakulniok, úgy mostani elhelyezésöknél önkényleg bánnak velők az elemek: