Bérczy Károly (szerk.): Hazai és külföldi vadászrajzok. Budapest, 1882. / Sz.Zs. 1455

Vadászrajzok. Havas Sándortól - I. A Nyír- és a Rétköz

4 A NYÍR ÉS mintha egy valóságos homoktenger folytonos hullámzásában hirtelen megállapodott volna. Itt ott egy igénytelen külsejű, szentegyház, vagy ennek tornyocskája, meg többnyire a nyomorúságig egyszerű viskócsoport, vagy ószerü úrilak búvik ki a homokbuczkák közül; másutt nagyobbacska tavak és nádasok, vagy a foltonkint még fennlevő erdőség és cserjék némileg feledtetni akarják velünk az unalmas és komor érzelmet, mit egy hajdani szépségeitől megkoppasztott és az ipar fejleményeivel még meg nem barátkozott vidék bennünk különösen akkor ébreszt, midőn a tarkazöld, vagy aranysárga mez a földszinéről lekopott és az egész táj az enyészet fakó köntösébe öltözék. Különben ha nem is olly átható szép tájak ezek, mint minők ihletére Schiller világhirü sétáját Írhatta, itt is vannak azért egyes tájpontok és útvonalak, mik az első kedvetlen benyomást csakhamar elsimítják. A Tiszahátnak itt-ott még lábas erdőktől övezett meredek partjai, mellyek széleitől szelídebben alakuló cserjék és gyümölcsösök nyúlnak a tájkép előterébe; a gyönyörű éger-, tölgy-, bükk- és gyertyánfa-csoportozatok, mik az eleven, vagy a holt Tiszának egy-egy ága hosszában buja tenyészetű lombokat bocsátanak le majdnem a víz tükréig; ezeknek hátterében a dúsgazdag Bodrogköz , a Szamos melléke ; a távolabb láthatárban a királyhelymeczi, ungvári és munkácsi magaslatok, mellyeket Makovecz, Zernava, Szinyák és Polonina óriási bérczei váltanak fel. Benn a megyében még a nyirbátori ligetek , a gyulai, ó fejértói, baktai, karászi és mándoki még jól fenntartott és nagy foltokban egész Kisvárda alá nyúló erdőség az egész út hosszában, különösen pedig Baktánál, Bex'kesznél és Anarcsnál a szó teljes értelmében festői részleteket tárnak elénk; és mindezen valóban szép pontok megérdemlik, hogy midőn a megyének külsejéről van szó — róluk legalább emlitést tegyünk s ne vegyüljünk azok közé, kik, mert egyszer Nagy-Kálióba Bököny felöl és vissza utaztak s a szennyes rongyos zsidó vendéglőkben penészes juh-túrónál, dohos bornál és avas rántottánál semmi egyéb ízlelhető étket nem kaptak, vagy mert lovuk a szokatlan homokútakon kiállott — úton útfélen az egész Nyírt ócsárolják. Miért is nem hordanak ezen urak ősi szokás szerint magukkal tarisznyát s miért nem tartanak olly lovat, melly Debreczenbpl Nagy-Kálióig játszva egy hajtásra szokott járni! Szabolcsmegye jelenleg a tájelnevezés szerint az úgynevezett „N y i r b ő 1" és a „R é t k ö z b ő 1" áll, melly a Tiszahátnak tőszomszédjában a nagy folyó évenkinti kiömléseinek szinhelye. Ezen