Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

A két súlyosan megsebzett és másnap megtalált disznóra Andrássy Tivadar gróf és Odescalchi herceg puskáztak. Az egész vadászat a kimenetellel és hazajövetellel együtt egy óránál többet nem vett igénybe. A hajtás befejezése után, tiz óra tájban az egész vadásztársaság visszatért a kastélyba, a hol gazdag villásregelihez ültek, a melynek folyamán ugy a főherceg, valamint a vadász urak kifejezést adtak a rendkívüli módon sikerült vadászaton tett élményeiknek és élvezetüknek. Reggeli után, kocsikon, a Szulova völgy elején álló erdőőrlakhoz, onnan pedig lóháton a Martinkova nevü erdőrészbe lovagolt fel a vadásztársaság. Itt egy medve, a kedvezőtlen szél folytán, a hajtók előtt tört ki, a másik pedig az erdő alatti rétségen akart kimenekülni a hajtásból, de ott megriadva, végig ment a hegyoldalon a nélkül, hogy puskacső elé került volna. Disznók szintén törtek ki a hajtók közt és a vadászok elé nem került egy sem Őz nagy számban csapott át a lővonalon, de ezek nem lettek zsákmányul kijelölve. A hajtás végén Hámos főispán egy rókát tett ártalmatlanná. Hajtás után a főherceg és a vadászur Dénes erdőfelügyelővel lóra ültek és a Somsákova nevü, a völgy felső részében levő erdőrészbe távoztak, hogy ott egy rendesen esténként átváltó medvére lesbe álljanak. Ez alatt a vadásztársaság a Za Kalicsku erdőrészbe ment át, a hol a hajtásban Hadik gróf sebzett meg halálosan egy disznót, a melynek szomszédja Esterházy gróf adta meg a kegyelemlövést. Egy. medve is volt a hajtásban, de ez a hajtott terület alsó részéből akkor vágott vissza a felső részbe, a mikor már onnan a hajtók és a vadászok, abban a hiszemben, hogy alól is bevégződött már a hajtás, egy réten egybegyűlve állottak. Hajtás után a vadásztársaság visszalovagolt az erdőőrlakhoz, a hol a reájok várakozó kocsikon visszatértek a kastélyba. A főherceg és a vadászur leshelyükről, eleinte holdvilágnál eiég jól áttekinthették azt a területet, a melyen a medve esti sétáját szokta megtenni, később azonban felhők borították be az eget s a csakugyan időre két bocsával arra sétáló hatalmas nagy anyamedvének csupán a körvonalait lehetett kivenni jó üveg segélyével. A főherceg tehát, nehogy bizonytalan lövéssel riassza el első medvéjét, találomra nem használta fegyverét, a mely magatartása bizonysága annak, hogy tetőtől-taipig igazi vadászember. Felesleges mondani, hogy nagy öröme telt a szabadban először látott hatalmas vadakban s a legnagyobb figyelemmel szemlélte azoknak minden mozdulatát távcsövén keresztül, mindaddig, mig azok szelet kapva, el nem távoztak. És hogy higgadt magatartása mihamar meghozta a kivánt eredményt, az bebizonyult az által, hogy a másnap esti lesen, a már bátrabban közelébe jövő anyamedvét egy jól irányzott lövéssel tisztelhette meg. A főherceg a kifejlett nagy állatot körülbelül 100 — 120 lépés távolságból nyakán sebezte meg, a mely a lövésre ordítva összerogyott s vánszorogva húzódott be az erdőbe, a hová utána menni nem lehetett s az 93