Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

erdészszemélyzetnek sem engedtetett meg. Hogy a medve halálosan meg volt sebesitve, azt a nagy vérzésből és abból is következtetni lehetett, mert hazamenet, a völgy alsó részében, a vadászurak maguk előtt látták a két bocsot anyjuk nélkül elhaladni. Másnap reggel a Szulovavölgyi fürészmalom feletti erdőőrlakáshoz vonult fel kocsikon a vadásztársaság, onnan pedig lóháton a Dluhi völgy felső Pozsarina nevü részébe. A hajtás elején egy hatalmas nagy medve jött lefelé Pappenheim gróf állása felé, a ki három lövést tett reá. A második lövés után a medve két fájdalmas ordítást hallatott, azután pedig vérnyomokat hagyva hátra, visszavágott a hajtásba s az ott a lövés helyétől két kilométer távolságban, az erdő alsó részében, két hajtó közt elébe került Styaranka Károly nevü erdőőrt leütötte, azután pedig fején megsebezte, mire a hajtók kiabálására odasiető urad. orvos, Dr. Maurer Arthur, a vadászurak és erdészszemélyzet a szerencsétlenség színhelyére érkeztek, a szegény ember már kiadta lelkét, szörnyet halt. Csodálatos, hogy a máskülönben értelmes, jó lövő, jó vadász, 45 éves erdőőr olyan kevésbe vette a vadászatot, hogy még a fegyverét sem töltötte meg (töltetlenül és összetörve találták azt meg mellette!) pedig a medve közeledését azon a helyen 30—40 lépésről már láthatta! Ez a sajnálatos esemény, a mint a hajtás után egybegyülekező vadásztársaságnak tudomására jutott, mélyen megrendítette valamennyit s nehogy a dühös fenevad még több veszedelmet okozzon, elhatároztatott még egy hajtást tenni kézrekeritésére. De ez a hajtás eredménytelen maradt, a megsebzett medve messze elmenekülhetett s nem került többé puskacső elé. A még itt nálunk soha elő nem fordult nagy szerencsétlenség annyira lehangolta a vadásztársaságot, hogy ezután befejezték a vadászatot s visszatértek a kastélyba, a hol Ottó főherceg és a vadászaton részt vett főúri vendégek mindnyájan kijelentették a vadászurnak, hogy ámbár tudják azt jól, hogy gondoskodni fog az elhunyt özvegyéről és árváiról, mégis valamennyien hozzá kívánnak járulni a gyermekek jövőjének biztosításához s azt — a mint értesülünk — nemesszivüen meg is cselekedték. Egyúttal Ottó főherceg azt is kinyilvánította, hogy részt kiván venni az erdőőr temetésén. Az estebédekhez mindennapra megrendelt rozsnyói népzenekar játéka is le lett mondva ezután. Harmadnap, szerdán Rozsnyón keresztül Andrássy Géza gróf szádvári uradalmába rándult át Ottó főherceg és a vadásztársaság, a Szoroskőig kocsikon, onnan pedig hátaslovakon és szekereken. A Szoroskő tetőn Abaujtornavármegye nevében Gedeon főszolgabíró üdvözölte a főherceget abból az alkalomból, hogy a vadászterület, a melyre a főherceg lépni szándékozik, e megye területéhez tartozik. A krasznahorkaváraljai uradalom tisztikara is itt az országúton várt a főhercegre, hogy mi célból, azt nem tudhattam meg. Az első hajtás a körtvélyesi határban fekvő meszes oldalban volt rendezve, a hol Nagy Elemér főszolgabíró mellett tört ki egy medve a hajtásból, a nélkül, hogy rá lőhetett