Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

f kopogott. Szánatos volt látni végvonaglását, miként igyekvék szabadulni kelletlen csapdájából : még iszonyúbb hallani a haldoklónak veszett bőgését, mely fokonként gyöngülvén, utóbb hörgéssé majd zihálássá fejlődve mind bágyadtabb és bágyadtabb nesszé csöndesült, mignem az állat végsőt reszketvén, egyetlen lehelletben kifújta páráját és örökre elnémult. R. H. 1891. 42. sz. Vadludak átvonulása. Folyó hó 7 én délután két nagy csapat vadlúd vonult át városunk felett délnyugati irányban ; keletészak felől, valószínűleg a gácsországi mocsaras vidékről jöttek, az első csapat négy órakor, a másik fél ötre s a magasból lehallatszó gágogással folytatták utjokat lefelé. R. H. 1892. 11. sz. Vadászzsákmány. Vadban bövölködő vidékünkön ez ideig a hiúznak mutatkozása, avagy épen kézrekeritése esemény számba ment, most azonban — a mint látszik — rendkívül elszaporodtak itt e vérengző vadpusztitók. Ugyanis a betléri uradalomban e héten, e télen a hatodik hiuzt sikerült ártalmatlanná tenni. Csapóvasban fogták meg a vérszopó fenevadat. R. H. 1892 35. sz. Szép lövés volt. A regényes felvidéken kóborolva, egy magyar főúr vendégszerető házánál hallottam ezt a vadászkalandot. A nevét mindjárt ki fogja találni mindenki a házigazdámnak, ha e három jelzőt összefogom. — Valódi magyar nagy ur volt, szabadelvű eszes ember volt s az ősi vagyonát saját esze és szorgalma által megsokszorozta. Uri kényelemmel rendezett kastélyát rengeteg erdőségek veszik körül, melyekben falkánként tanyáz a rőt és fekete vad; de még a medve is otthonos s gyakran kapóra hozza a bundáját. Egy este hirül hozza a grófnak a kerülő, hogy egyikét a hámori teherhordó lovaknak az éjjel levágta a medve az erdőn. A ló ki volt pányvázva a legelőn: a duvad könnyen megölte s aztán jól lakva belőle, a hullát otthagyta. — Akkor az holnap reggel ismét vissza fog térni a hullához, annak a bundáját megzálogoljuk : mondá a gróf s rendeletet adott, hogy arra a tájára az erdőnek senki se közeledjék, ő maga fog az éjjel kimenni s a vadra rálesni... A gróf legnagyobb leánya akkor még nagyon fiatal volt: tizenöt éves ; de már a lovaglás művészetében kitűnő amazon. — Vigy el engem is magaddal, hadd lássak egy medvevadászatot, mondá az atyjának. — Nem bánom. Velem jöhetsz. Hanem akkor meg kell fogadnod, hogy a hová fölállítalak, onnan meg nem mozdulsz ; se egy szót, egy fohászkodást a szádon ki nem ejtesz ; akármit láss, vagy hallj is körülötted. V 2 68