Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408
A grófleány fölfogadta, hogy olyan csendesen fogja magát viselni, mint egy valódi vadász. Éjfél után indultak neki az erdőnek : a gróf maga puskával a vállán, a leánya egy hegymászó bottal a kezében ; senki sem kisérte őket. A gróf jól ismerte az erdőn át vezető hegyi ösvényt; még az éj csendjében eljutottak arra a tisztásra, a hol a megölt ló véres hullája feküdt. A tapasztalt vadász első tekintetre kitalálta a medve csapását a sürü bozót között, a melyen annak vissza kell térni s ezzel oldalvást kiválasztotta a leshelyet, egy derékban letört bükkfa mellett, melynek alsó gesztje eltakarta az alakját a vad elől. A leányának pedig kijelölt egy odvas fát néhány lépésnyi távolban, hogy ahhoz támaszkodjék. Amint a hajnal pirkadni kezdett, föltámadt az erdők nesze, a fajdkakas kurrogott a fák között, a szarvas rigyegett, egy vademse hét malacával ott baktatott el nem messze a leshelytől, röfögött a vén, visított az apró. Vadász és vad észre sem vette egymást. Majd megjelentek a főúri lakoma tányérnyalói. Mert az állatok között is van arisztokrácia. Ha az oroszlán a király : akkor a medve a báró : ő nála kezdődik az állat. Legelőbb oda sunnyogott egy róka a két kis kölykével a hullához ; azután jöttek a hollók ; utoljára nagy szárnysuhogással egy csupasz nyakú keselyű, elhelyezkedve a szétmarcangolt állat oldalán. Végre hallatszott a bokrok recsegéséről, hogy nehéz test hözelit: közbe mély mormogás, a hős közeledett már. Kezdett az alakja láthatóvá lenni, a mint a tört csapán szétdúlta a galagonyát. A mint meglátta a lakomáján osztozó vendégsereget, nagy ordítva rohant reájuk s szétkergette őket. Legtöbb vitája volt a keselyűvel, a ki sokáig peressé tette a zsákmányt, mig odább hibbant. Ekkor azonban a medve egészen hátat fordított a vadásznak, ugy hogy nem adott biztos lövésre célpontot: végig hasalt a hullán. A medvét pedig egy lövéssel kell leteríteni, mert ha egy lövés nem elég neki, akkor kettő kevés. A gróf arcához emelve tartá a fegyverét. Ez alatt egy kis énekes madár szállt le épen arra a bokorra, mely a vadászt rejtve tartá, valami erdei csücsörke. — S az ott elkezdett kedélyesen fütyörészni. A gróf nem ügyelt a feje fölött éneklő madárra, de a leányának a figyelme megoszlott a lakomázó duvad s az énekes madár között. Nemsokára azonban egy harmadik figyelmező társ is jelent meg a szintéren. A grófleány észrevette, hogy annak a fának odújából, a melyhez ő támaszkodik, egy kigyófej kukkan elő, féregforma kettős nyelvét öltögetve. A fején kiemelkedő kettős szarvalaku dudorodás felismerhetővé tette, hogy az az erdők félelmes szörnye : a szarvas vipera. 69
