Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

ily durrogtatás nélkül mit sem érne a hajtás, kivált oly vidéken, hol a medve megszokván a szakadatlan zajt, a gyakori fejszekoppanást, pásztorok kurjantásait, emberi hangra nem könnyen hagyja el fektét, — ha csak belé nem botlanak. Ilyenkor még a tapasztaltabb vadász vére is felizgul, azt hiszi a medvének csörtetése kivehető, mert látja miként mozog itt-ott a bokor, épen szemközt, már csak a ravaszt kell megbillenteni, mindjárt kibukkan — t. i. egy vén asszony, ki szem elé kerülvén elsikoltja magát, mintha Isten tudja mily buzgón teljesítette volna hajtói kötelességét; pedig tán egész útjában mogyorót szedett. Összeérvén a két vonal, kiki elhagyja leshelyét s megy a reggelizés tanya felé. A kocavadász dünnyög, hogy oly hiába tartá készen vitézségét, mig az igazi vadász vidám kedélylyel a következő hajtástól remél. Nem sokára megpillantók a lobogó tűzrakást, hova hajtóink örömzajjal kedtek futni, hogy egymást mellőzve, jobbnál jobb helyre vergődhessenek, tisztes távolban még is, mert a tüz közötti ülés a vadászok számára hagyatott. Többnyire leggyönyörűbb tájak egyike az ily pihenési hely. A szóban forgó szinte fölséges kilátással kínálkozik : ott dereng előtte távolban a Királyhegy, másfelől meg a Kárpátok változatos csoportozata havas csúcsaival, alant pedig szebbnél szebb alakú völgység tárja fel a szemnek ligetes vagy szabad keblét, honnan a vaskohók füstje gomolyban tör magasra, vagy terül el ködfátyolul a légben, hallik a hámorok pöröly-ütése, a szorgalom zaja, melyet mint mindennapit a medve is megszokott. Hüs forrás szomszédságában : lobogó tüz mellett, gyönyörű magason, vadászi fáradalmak után pihenni és étkezni mily jól esik, csak az tudja és , képzelheti, ki élvezte már. A málhás lovakról hamar leszabaditottuk az eleségtárt s hatalmas étvágygyal fogyasztók a hideg sülteket, a pirítóst, szalonnát s gulyáshust stb. Megtette szolgálatát a kulacs is, mely kézről kézre járva legjobban izlett a kocavadászfélének, ki hasonló kirándulásoknál azt tartja a legjobbnak, ha bendőjét megtöltheté s dicsérheti a házi ur vendégszeretetét. Hanem aztán, — mihelyt zajosabbá kezd válni a mulatság, eltisztulnak ám a szem elől a kulacsok, nehogy a mélyebben üritő, délután medvének néz.ze a hajtók valamelyikét. Hajtóink is megkapván pálinka-adagait, mely isteni nedvből estére több igértetett, ha jól viselik magukat. Rövid falatozás után ismét elindittattak, hogy idejében foglalhassák el vonalukat. Minket később vert fel a rendező, mert az ormon hamarább juthatnánk leshelyeinkre, mint a völgybe lekerü hajtó csapat. Ez ujabb hajtás jól kezdődött. Mindjárt elején valamelyik hajtó elorditá : „medve! medve! vigyázatok!" Utána száz társa visszhangozá, akár látták, akár sem a vadat. De ilyenkor a nép szava szent, mint a következés igazolja, mert csakugyan mutatkozik medve a hajtásban. Ily kiabálás után ugrik ám talpra nem egy vadász. Majd kinézik szemeiket, örökké ravaszukon babrálnak ujjaik: legfölebb némely gyávább óhajtja most, 67