Betléri vadászatok , kivonat a "Rozsnyói Hiradó"-ból 1879-1904. Rozsnyó [Rožňava] , Görbics, 1908. / Sz.Zs. 1408

vajha ez egyszer kerülné ki őt a vad. E nagy várakozásban, a hajtás vége felé, midőn a remény többeknek csalódási boszusággá fajult, épen a hajtók előtt, mit tenni szeret a medve, puskásaink egyikével kibukkant. De a szerencsétlen úrfi, életében sem látott eddigien egyéb vadat, mint nyulfélét, azt sem valami derekas alföldit, hanem csak amolyan gömöri pocátát: azért mackónk láttára elkezdte veszetül kiabálni kappenstiblis urfink : „ a medve, a medve !" s kétségbeesetten hadarász puskás kezével, tökéletesen feledvén, hogy lőni kellene. A váratlan fogadtatáson meghökkent vad felült, gondolá magában ennek fele sem tréfa, ez bizonyosan valamely dühös hajtó, még meggyülhet vele a bajom, — megszeppentében eszélyesebbnek tartá ügyes oidalfordulattal menekülnie aveszély nyilttorkából. Azonban rosszul választá útirányát, mert eltűnte után haliszék ám egyszerre valahol szélről egy magános durranás, rá hamar egyes, majd többes éljenek. Következő pillanatban egész vonalon végig szaladt a hir, hogy az alispán ur medvét lőtt. Hajtó és vadász mind a lövés helyére siet. Anyira is körülfogták alispán urat, hogy a kérdést alig győzte szóval. Tán hajdújának is kelle mondania, honnan jött a medve, mit érezett megpillantakor, hány lépésről és soká célozta-e, nem félt-e, hogy hibázhat, mit csinált a vad sebzetten, élt-e darabig, hörgött-e, vagy tűsként kilehelte páráját. És csakugyan remekelt az alispán ur, mert medvéje — mint szemtanuk bizonyiták — sem ordita, sem vonaglott, durranás előtt összerogyván, mivel agyvelejébe fúródott a golyó. Hatalmas him állat volt; megérdemelte a fáradságot. Hajtóink nagy hamar kivágtak egy fiatal csalitot s rányujtóztatván a bozontos hullát, vagy tizenketten kapaszkodtak a rögtönzött Szt. Mihály lovának rudjába és ugy vitték diadalrivalgással esti tanyánkhoz. Előttök ment kettesével a puskás had, hátvédül meg zajongó tömeg, rendetlen csoportokban, mint bucsujárdalatoknál az asszonyok. Lehetett volna ugyan még intézni egy kis hajtást, de a közöröm közrendetlenségében ez iránti indítványunk megbukott. Mint minden vadászat befejezésül, itt sem maradhatott el a szokásos dévajkodás. Az utbaneső fákra fogadásból lövöldöztünk, vagy a felhajigált kalapokat találgatók röptében s ha ugy nem sikeaült volna, köznevetség kedveért, leeste után a földön. Tanyánkhoz közeledve megkéretett minden vadász, hogy töltse meg újra fegyverét, mert sorlövéssel akarnók megtisztelni a nap hősét. Egyszerre kellett volna a lövésnek mngtörténni, mi azonban nem üthette ki szabatosan, minthogy azon időben nem voltunk szokva a parancsszóhoz. A megye főcigánya Bunkó és bandája, mely soha sem hiányzott, hol több jó ember gyűlt össze, fogadott tanyára érkeztünkkor bennünket és ugyancsak harsogtatta tiszteletünkre az indulót. A tanya régi rézhutának korhatag tetői alatt üttetett föl. Itt költők el hosszú asztalok mellett a vidám estebédet. Hamar nekimelegült mindén kebel, a pezsgő megtette a hatását; 66