Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

58 lonkát se. Resteltük a dolgot kissé, éppen ezért Pista védőszárnyai alá vette és magával vitte a közeli zsombékosba; én is velük mentem inkább mint hajló, hogy kitiporjak, ha mást nem, hát egy pár pirinyó szőriszalonkát. Alig

; ereszkedünk be a zsombékosba, kipattan vagy négy-öt sárszalonka, köztük olyan is, amelyik lőtávolban volt. Barátunk szeme meg se rebben, mi meg önkénytelenül kaptunk a vállunkon lógó fegyver után. Nemsokára megint fölrepül két szalonka, hihetőleg pár, de erre se lőtt' barátunk; Pista most már rászólt, hogy miért nem lő? Erre barátunk naivul azzal felel, hogy hát ez a szalonka? Persze, kaptam Pistától egy oldaltekintetet, amiben benne volt minden. Nem is lőtt a mi pajtásunk egész nap egyebet, mint egy fütyülő snepfet, amely a feje fölött jó magasan húzott el. Hozta is hozzánk nagy diadallal, kérdezvén erdélyiesen, hogy mi ez a „gázló"? Pista aztán tartott neki az ebéd ideje alatt egy kedves, oktató előadást a sárszalonka szokásairól, vadászatáról, de hát annak aznap már nem vette hasznát tanítványunk, mert ebéd után végleg letört. * Egy másik tavaszon megjött a sürgöny az én kedves barátomtól, parnói Molnár Béla dr. országgyűlési képviselő, gálszécsi földbirtokostól, hogy a szalonkák megjöttek, hozzam magammal Bársony Pistát is. Pistát tudniillik még a tél folyamán bejelentettem vendégnek, hogy a tavaszi szalonkázásra elviszem. Évtizedeken