Barthos Tivadar: Örökzöld , Vadászemlékek / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1926. / Sz.Zs. 1644

Vadászaton Pista bácsival

59. át igen előkelő, kedves, egymást megértő vadásztársaság fordult meg a gálszécsi kúrián, ahol a házigazda és vele a szeretetreméltóságban vetekedő bájos és kedves felesége tették otthonossá és kivánatossá a tavaszi szalonkázást. Rendes tagja volt a vadásztársaságnak „Pista báró", a világhírű úrkocsis, Sennyey István báró, továbbá Vécsey Tommy báró (kinek becsületes „Alfons" keresztnevét csak intimusai tudták), aki szarkazmusával sok vidám napot szerzett nekünk és még igen pokan a környék és messze vidék puskafogható úriemberei közül. Valódi normanapok voltak ezek; örültek a rövid párnapi szalonkázásnak a tél óta kiéhezett gálszécsi nimródok is. De kétszeresen örültek most, amikor végre megismerhették Bársony Pistát, a népszerű vadászt és hírneves irót. Egy elég hosszú utazás után este féltizenegykor értünk be Molnárékhoz, ahol a rövid teázás után Pistával közös szobánkba tértünk pihenőre. Pista egyik kardinális tulajdonsága az, hogy nagyon akkurátus, szeret előtte való napon mindent pontosan előkészíteni. Mialatt én az éjjeli pihenőre készültem, Pista most is fürgén tett-vett, rakta ki rekvizitumait a holnapi napra. Én már az ágyba bújtam, amikor Pista még pakkolódzott; sürgető kérésemre, hogy jöjjön már aludni, azt felelte, hogy: csak aludj el, Tivikém, adok neked egy órai fórt, hogy alhassál, mert én nagyon —>, hortyogok. Ügy voltam az egy órai fórral, mint az egyszeri hitsorsos' a nílusi vízilóval, amikor a